Direful day

Sziasztok!

Őszintén nagyon sajnálom, hogy csak most kerül fel a 9.fejezet! Általában elég mozgalmas nyaram van és több a dolgom, mint suli alatt. Így van ez idén is. Elég sok táborban voltam, szinte alig lehettem itthon, de nem bánom, mert imádok szórakozni, csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam írni. Emellett még egy kis diákmunkára is sikerült szert tennem. Imádom csinálni, hiszen a lovakhoz köt és még keresek is vele. Tulajdonképpen egy kis yorkshire terrierre gyűjtök. Oké, nem untatlak tovább titeket! Itt a fejezet, remélem tetszeni fog!! =)

Puszi! Jó olvasást!

(A képről, annyit, hogy a fejezetben, nem pont így írtam le, de nekem nagyon tetszik ez a kép, bocsi, ha lenyúltam valakinek a képét, de remélem nem....)

9. Fejezet

(Bella szemszöge)

Alice-szel belevetettük magunkat a ruhák világába és, hogy őszinte legyek nem is volt rossz. Sőt, talán még jónak is mondható! Azért nem lesz az öltözködés a kedvenc hobbim, de nem fogok ellentmondani, ha vásárlásra kerül a sor. Tetszik nekem ez a vámpír dolog...

Mire végeztünk Edward már lent ült a nappaliban, az egész család társaságában. Mikor elindultam lefelé a lépcsőn, minden tekintet rám szegeződött. Vajon miért?
Először a szerelmem szólalt meg.
- Káprázatosan gyönyörű vagy! - Ennyit mondott. Én pedig hálás pillantást küldtem Alice felé.
- Köszönöm! - Mondtam kissé megilletődve. - Indulhatunk végre? - Már nagyon türelmetlen voltam, de ekkor egy ismeretlen illat csapta meg az orrom. Mi lehet ez? Valószínűleg a többiek is megérezték, mert mindenkinek az ajtó felé irányult a tekintete. Edward tudta mi ez, de nem árulta el. Inkább csak, karon ragadott és a fülembe súgta: "Ha szeretsz, kérlek gyere velem". Én engedelmeskedtem neki és kimentünk a hátsó ajtón.
- Edward, mi vagy ki volt ez? És mit akar?
- Azzal nekünk most nem kell törődni. Menjünk vadászni. - Próbálta elterelni a figyelmem, de ez nekem nem igazán tetszett és véleményemnek, hangot is adtam.
- De igen is kell! Miattam jöttek? A Volturi az ugye? Biztosan meg akarnak büntetni, mert egy halandót változtattál vámpírrá. De én akartam, te nem tehetsz róla...- A vállára borultam és, ha ez lehetséges lenne, akkor bizonyára könnyek folytak volna a szememből.
- Nyugodj meg, Bella! A Volturi nem tud semmiről. Nem ők azok. Én nem találkoztam velük. Már fontolgattam, hogy eléjük megyek, de nem tettem meg. Rájöttem, hogy ez ellen már nem tehetek semmit és, hogy te vagy a létem értelme. Reméltem, hogy megbocsájtasz majd nekem. Szeretlek Isabella Swan! - Ez gyönyörű volt. Nem számított már, hogy ki volt az az ajtó előtt, nem érdekelt többé más. Csak Ő! Ő! Akit szeretek és az életemet adtam érte. De megérte, mert minden pillanatot vele akarok tölteni.
- Én is szeretlek! - Majd átöleltem őt. És egymás karjaiba temetkeztünk. Szerettem volna, hogy örökké tartson, de megálljt parancsolt egy másik érzés. A szomjúság. Most már nem bírtam.
- Edward nem bírom tovább, de hogy működik ez az egész vadászat? Hogyan csináljam? - Kérdések ezrei gyülekeztek bennem. A választ azonban, akárhogy is kerestem, nem találtam. Ő csak ennyit mondott:
- Ösztön! - Én pedig száguldani kezdtem, beleszagoltam a levegőbe és mennyei illatot éreztem. Egy szarvas. Utána iramodtam és csak futottam, míg ez az érzés a szomjúság, még inkább a hatalmába nem kerített. Rávetettem magam, hirtelen beleharaptam a nyakába és csak ennyit éreztem: "MÉG". Nem tudtam abba hagyni, amikor már úgy tűnt minden vérét kiszívtam, szerencsétlen áldozatomnak egy újabb társát vettem üldözőbe.
Mikor végeztem vele, már nem éreztem mást csak az elégedettséget. Ezután Edward kuncogását hallottam.
- Hűha, ennek Alice nem fog örülni... - Először nem esett le, vajon miről beszél. Aztán rájöttem.
Tudtam hol van a legközelebbi patak. Csak futottam míg el nem értem és egyenesen beleugrottam. A ruhámról, az arcomról és minden más testrészemről is folyt le a vér. Gyorsan megmosakodtam és a szerelmemre néztem.
- Azt hiszem egy kicsit finomítanom kell a technikámon. - Erre mindketten felnevettünk, majd őrületes ötlet jutott eszembe.
- Verseny, hazáig? - Kérdeztem magabiztosan.
- Benne vagyok! - Mondta Edward ugyan olyan hangsúllyal mint én az előbb.
- 3, 2, 1, START! - Úgy éreztem, hogy van esélye. Tudtam, hogy Edward a leggyorsabb vámpír, a családból és talán az összes vámpír közül is, de én újszülött vagyok, sokkal erősebb és gyorsabb, mint egy idősebb vámpír.
- Igeeen!!! - Kiáltottam mikor versenytársam előtt egy tizetmásodperccel előbb értem el a célt.
- Gratulálok! - Mondta, de a hangjában halottam, hogy nem őszinte.
- Hagytál nyerni ugye? - Ezt az egyet utálom benne. Túlságosan is önfeláldozó, de majd én megtanítom élni.
- Én? Hogy képzelhetsz ilyet, drágám? Hát miket gondolsz te? - Saját magán kezdett kacagni, majd belőlem is előtört a nevetés.

Mikor beléptünk a házba furcsa látvány fogadott. Az üresség, ami eluralkodott a házon, megborzongató érzés volt. Nem tudtam mire vélni, aztán eszembe jutott az idegen. Mit keresett itt? És mit tett a családommal?
- Hol vannak? - Kérdeztem, Edwardtól és tudtam, hogy ismeri a választ.
- Elmentek egy helyre, hogy számunkra, leginkább számodra biztonságos legyen új életed első szakasza. - Tudtam, hogy az idegen is velük tartott. Még egyszer feltettem, ezt a kérdést, mert a válasz nem volt kielégítő számomra.
- Hol vannak? - Most már erőteljesebb volt a hangom.
- Nem tudom, lehet, hogy csak az erdőben. Carlisle le akarja beszélni...- Itt megakadt.
- Kit? És miről? Edward, kérlek mond már el, hogy mi folyik itt. Egy család vagyunk. Szeretjük egymást. Bízz bennem. - Reméltem, hogy megtudhatom, mi ez az egész.
- Na jó! De előbb ígérd meg, hogy semmi meggondolatlan dolgot nem teszel.
- Rendben, megígérem!
- Oké, nem most akartam feltenni ezt a kérdést, de azt hiszem muszáj lesz. Emlékszel valamire is az emberi életedből?
- Milyen élet? Én csak arra emlékszem, hogy vámpírrá változtattál és , hogy előtte semmi nem történt.
- De, hát...Ez most mind egy. Biztosan tudni akarod, hogy ki állt az ajtó mögött?
- Igen, Edward biztos vagyok benne....



Nah, lehet törni a fejeteket, hogy vajon ki állt ott? Bocsii :D Aki elolvasta a fejezetet, azt nagyon szépen kérem, hogy komit is írjon, mert aki ír az tudja, mennyire jól esik néhány szó, amit írtok. Köszönöm! Remélem tetszett, de a komikban minden dolgot említsetek meg, nem haragszom a kritika miatt,  mert ebből tanulok! Köszi!! =) Pussz