Újabb díj! =)

Hűűű!!! Eléggé meglepődtem!! :D Köszönöm szépen a díjat ismét, Repcsinek!! =) (L)
http://cullenstory-miszosz-repcsi.blogspot.com/

1.Köszönd meg.


2.Rakd ki a blogodba.

3.5 titok a töriről és rólam

4..Add tovább legalább három embernek.
 
 
1. Köszönöm Repcsi! =)
 
3.Hát.. a titok azért tikok, mert senki nem tudja! Sajnos nem fog új értelmet kapni ez a szó!! :D
 
4.  Lea
    Luca
    Pici Qcika
 
Még egyszer nagyon szépen köszönöm Repcsi!!! (L) =)

Hűűűha!!

Kaptam egy újabb díjat! Nagyon-nagyon szépen köszönöm Repcsinek!!! Eszméletlenül örülök neki!! Köszönöm!! =)

Szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!

2. A logót ki kell tennem a blogomba!

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!

4. Írnom kell magamról hét dolgot!

5. Tovább kell adnom a díjat másik hét blogtársamnak!

6. Be kell linkelnem Őket!

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
 
 
 
1. Még egyszer nagyon köszönöm Repcsinek a díjat!!
 
3.  Az ő blogja: http://cullenstory-miszosz-repcsi.blogspot.com/
 
4. 1.Hát mit is mondhatnék? Imádom az állatokat!
    2.Kedvenc színem: lila, pink és még sok más, ez nálam hangulatfüggő.Ma épp ezek! =)
    3.Kedvenc állatom: ló, kutya. Szeretem az összes állatot, de ők a favoritok. :D
    4.Hobby: lovaglás, tánc és kosarazni is szeretek.
    5.Kedvenc kaja: igazából nincs, mindent megeszek, kivéve a zsíros húsokat, a sárgadinnyét, és a tökfőzeléket! Asszem ennyi. :D
    6.Nagyon szeretem a Twilight saga-t.
    7. Imádok a barátaimmal lenni!! =)
 
5.  Akiknek tovább adom:  Lea, Bari, Pici Qcika, Bella1213, Luca, Florsie, Nana

6. Lea: http://www.leander88.blogspot.com/
    Bari: http://www.theringbella.blogspot.com/
    Pici Qcika: http://www.alissafanfiction.blogspot.com/
    Bella1213: http://www.secretlife-bella1213.blogspot.com/
    Luca: http://www.luca-secretloveinv.blogspot.com/
    Florsie: http://www.sweetdreams-florsie.blogspot.com/
    Nana: http://www.badmoon02.blogspot.com/ (Ezt a blogot Nana, Florsieval és velem vezeti, de szerintem megérdemli a díjat és az, hogy valakinek nincs saját blogja nem jelenti azt , hogy nem kaphatja meg.)

7. Ezt a feladatot nem a saját blogomon tudom végrehajtani! =)

Nagyon köszönöm!!! =)
Puszi!

Sziasztok!

Őszintén nagyon sajnálom, hogy csak most kerül fel a 9.fejezet! Általában elég mozgalmas nyaram van és több a dolgom, mint suli alatt. Így van ez idén is. Elég sok táborban voltam, szinte alig lehettem itthon, de nem bánom, mert imádok szórakozni, csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam írni. Emellett még egy kis diákmunkára is sikerült szert tennem. Imádom csinálni, hiszen a lovakhoz köt és még keresek is vele. Tulajdonképpen egy kis yorkshire terrierre gyűjtök. Oké, nem untatlak tovább titeket! Itt a fejezet, remélem tetszeni fog!! =)

Puszi! Jó olvasást!

(A képről, annyit, hogy a fejezetben, nem pont így írtam le, de nekem nagyon tetszik ez a kép, bocsi, ha lenyúltam valakinek a képét, de remélem nem....)

9. Fejezet

(Bella szemszöge)

Alice-szel belevetettük magunkat a ruhák világába és, hogy őszinte legyek nem is volt rossz. Sőt, talán még jónak is mondható! Azért nem lesz az öltözködés a kedvenc hobbim, de nem fogok ellentmondani, ha vásárlásra kerül a sor. Tetszik nekem ez a vámpír dolog...

Mire végeztünk Edward már lent ült a nappaliban, az egész család társaságában. Mikor elindultam lefelé a lépcsőn, minden tekintet rám szegeződött. Vajon miért?
Először a szerelmem szólalt meg.
- Káprázatosan gyönyörű vagy! - Ennyit mondott. Én pedig hálás pillantást küldtem Alice felé.
- Köszönöm! - Mondtam kissé megilletődve. - Indulhatunk végre? - Már nagyon türelmetlen voltam, de ekkor egy ismeretlen illat csapta meg az orrom. Mi lehet ez? Valószínűleg a többiek is megérezték, mert mindenkinek az ajtó felé irányult a tekintete. Edward tudta mi ez, de nem árulta el. Inkább csak, karon ragadott és a fülembe súgta: "Ha szeretsz, kérlek gyere velem". Én engedelmeskedtem neki és kimentünk a hátsó ajtón.
- Edward, mi vagy ki volt ez? És mit akar?
- Azzal nekünk most nem kell törődni. Menjünk vadászni. - Próbálta elterelni a figyelmem, de ez nekem nem igazán tetszett és véleményemnek, hangot is adtam.
- De igen is kell! Miattam jöttek? A Volturi az ugye? Biztosan meg akarnak büntetni, mert egy halandót változtattál vámpírrá. De én akartam, te nem tehetsz róla...- A vállára borultam és, ha ez lehetséges lenne, akkor bizonyára könnyek folytak volna a szememből.
- Nyugodj meg, Bella! A Volturi nem tud semmiről. Nem ők azok. Én nem találkoztam velük. Már fontolgattam, hogy eléjük megyek, de nem tettem meg. Rájöttem, hogy ez ellen már nem tehetek semmit és, hogy te vagy a létem értelme. Reméltem, hogy megbocsájtasz majd nekem. Szeretlek Isabella Swan! - Ez gyönyörű volt. Nem számított már, hogy ki volt az az ajtó előtt, nem érdekelt többé más. Csak Ő! Ő! Akit szeretek és az életemet adtam érte. De megérte, mert minden pillanatot vele akarok tölteni.
- Én is szeretlek! - Majd átöleltem őt. És egymás karjaiba temetkeztünk. Szerettem volna, hogy örökké tartson, de megálljt parancsolt egy másik érzés. A szomjúság. Most már nem bírtam.
- Edward nem bírom tovább, de hogy működik ez az egész vadászat? Hogyan csináljam? - Kérdések ezrei gyülekeztek bennem. A választ azonban, akárhogy is kerestem, nem találtam. Ő csak ennyit mondott:
- Ösztön! - Én pedig száguldani kezdtem, beleszagoltam a levegőbe és mennyei illatot éreztem. Egy szarvas. Utána iramodtam és csak futottam, míg ez az érzés a szomjúság, még inkább a hatalmába nem kerített. Rávetettem magam, hirtelen beleharaptam a nyakába és csak ennyit éreztem: "MÉG". Nem tudtam abba hagyni, amikor már úgy tűnt minden vérét kiszívtam, szerencsétlen áldozatomnak egy újabb társát vettem üldözőbe.
Mikor végeztem vele, már nem éreztem mást csak az elégedettséget. Ezután Edward kuncogását hallottam.
- Hűha, ennek Alice nem fog örülni... - Először nem esett le, vajon miről beszél. Aztán rájöttem.
Tudtam hol van a legközelebbi patak. Csak futottam míg el nem értem és egyenesen beleugrottam. A ruhámról, az arcomról és minden más testrészemről is folyt le a vér. Gyorsan megmosakodtam és a szerelmemre néztem.
- Azt hiszem egy kicsit finomítanom kell a technikámon. - Erre mindketten felnevettünk, majd őrületes ötlet jutott eszembe.
- Verseny, hazáig? - Kérdeztem magabiztosan.
- Benne vagyok! - Mondta Edward ugyan olyan hangsúllyal mint én az előbb.
- 3, 2, 1, START! - Úgy éreztem, hogy van esélye. Tudtam, hogy Edward a leggyorsabb vámpír, a családból és talán az összes vámpír közül is, de én újszülött vagyok, sokkal erősebb és gyorsabb, mint egy idősebb vámpír.
- Igeeen!!! - Kiáltottam mikor versenytársam előtt egy tizetmásodperccel előbb értem el a célt.
- Gratulálok! - Mondta, de a hangjában halottam, hogy nem őszinte.
- Hagytál nyerni ugye? - Ezt az egyet utálom benne. Túlságosan is önfeláldozó, de majd én megtanítom élni.
- Én? Hogy képzelhetsz ilyet, drágám? Hát miket gondolsz te? - Saját magán kezdett kacagni, majd belőlem is előtört a nevetés.

Mikor beléptünk a házba furcsa látvány fogadott. Az üresség, ami eluralkodott a házon, megborzongató érzés volt. Nem tudtam mire vélni, aztán eszembe jutott az idegen. Mit keresett itt? És mit tett a családommal?
- Hol vannak? - Kérdeztem, Edwardtól és tudtam, hogy ismeri a választ.
- Elmentek egy helyre, hogy számunkra, leginkább számodra biztonságos legyen új életed első szakasza. - Tudtam, hogy az idegen is velük tartott. Még egyszer feltettem, ezt a kérdést, mert a válasz nem volt kielégítő számomra.
- Hol vannak? - Most már erőteljesebb volt a hangom.
- Nem tudom, lehet, hogy csak az erdőben. Carlisle le akarja beszélni...- Itt megakadt.
- Kit? És miről? Edward, kérlek mond már el, hogy mi folyik itt. Egy család vagyunk. Szeretjük egymást. Bízz bennem. - Reméltem, hogy megtudhatom, mi ez az egész.
- Na jó! De előbb ígérd meg, hogy semmi meggondolatlan dolgot nem teszel.
- Rendben, megígérem!
- Oké, nem most akartam feltenni ezt a kérdést, de azt hiszem muszáj lesz. Emlékszel valamire is az emberi életedből?
- Milyen élet? Én csak arra emlékszem, hogy vámpírrá változtattál és , hogy előtte semmi nem történt.
- De, hát...Ez most mind egy. Biztosan tudni akarod, hogy ki állt az ajtó mögött?
- Igen, Edward biztos vagyok benne....



Nah, lehet törni a fejeteket, hogy vajon ki állt ott? Bocsii :D Aki elolvasta a fejezetet, azt nagyon szépen kérem, hogy komit is írjon, mert aki ír az tudja, mennyire jól esik néhány szó, amit írtok. Köszönöm! Remélem tetszett, de a komikban minden dolgot említsetek meg, nem haragszom a kritika miatt,  mert ebből tanulok! Köszi!! =) Pussz

Az 1. díjam! =)

Ezúton is nagyon szépen köszönöm, ezt a díjat Alice-nek!!!!

7 dolog, amit tudni kell rólam:
- Imádom az állatokat!!
- Nagyon szeretek lovagolni, táncolni, olvasni, írni! =) Ezek a kedvenceim, de szinte  minden sportot szeretek!
- A barátaim nélkül nem lenne élet az élet!  A hülyeség minden mennyiségben jöhet!! :D
- Alapvetően egy vidám lány vagyok, de vannak napok, amik nem igazán jönnek be. =(
- Elég kitartó vagyok, ha valamit elhatározok, akkor addig küzdök érte amíg el nem érem. Sajnos néha a hisztivel sikerül a célom, de hát ez van. XD
- Rossz tulajdonságom, hogy néha nagyon hirtelen haragú tudok lenni.
- Nagyon szeretem a Twilight saga-t, bármi jöhet, ami vámpíros! :D Ezeken kívül is persze van amiket szeretek!!Nem vagyok az az elszánt "rávetem magam" típusú rajongó, de azért sok mindenre képes lennék, azért, hogy találkozzak pl. Robert-tel, Kristen-nel, vagy akár a többi szereplővel! De hát ki nem?? :D

Akiknek küldöm:
-Florsie (http://sweetdreams-florsie.blogspot.com/ )
Hogy őszinte legyek nem tudom, kinek küldhetném még, mert ez a díj szinte mindenkinek megvan de azért keresgélek!!:D

Pussz!! =)

=(

Sajnos egy jelentkező volt csak a versenyre ezért, értelem szerűen nem indul el! Sajnálom.....

Figyeleemm!!!!!!

Sziasztok!

Gondoltam megpróbálom felpezsdíteni egy kicsit az életet, itt a blogon. Ezért hirdetek egy pályázatot. Nem sok kikötésem van vele kapcsolatban.
- Jelentkezési határidő:2010.június 31.
- A történet leadási határideje: 2010.július 15.
- Twilight alapú legyen.
- A cím: Life with You ( Élet, Veled)
- Legyen Word-ben legalább 2 oldal
És a legfontosabb: - Érezztétek jól magatokat!! =)
Kérlek, titeket, hogy e-mailban jelentkezzetek. ( twilight31@freemail.hu)Küldjétek el a blogotok címét is, ha van. Köszi.
 Az első helyezett ajándéka, meglepetés. Mindenkit meg fogok valamivel jutalmazni, hiszen már az is nyertes, aki megpróbálta.
Köszii
Puszi
Enii =)

8. Fejezet





Mivel, sok biztatást kaptam, úgy döntöttem, hogy felrakom a 8.fejezetet. Nagyon- nagyon szépen köszönöm és most is szeretném elmondani, hogy tényleg sokat jelentett nekem az, hogy tudom, valaki érdeklődik a blog iránt. Majd lesz egy kis meglepetésem is. Nem a fejezetben, de most, hogy itt a nyár, mindenkinek több ideje van... Na, ezt majd egy másik bejegyzésben. Itt a fejezet:






(Bella szemszöge) 


Hát persze, hogy nem Volterrába jutottam, hanem egyenesen Emmett Cullen ágyába. Amint kinyitottam a szemem, elég furcsa látvány fogadott, ahogy az említett személy és kedvese, Rosalie furcsa testhelyzetben álltak. Illetve ruha is fogytán volt rajtuk. Ha még ember lennék, akkor már biztos rákvörös színben pompáznék...
- Úristen, kérlek ne haragudjatok. - Csak ennyit tudtam kinyögni és lemerevedtem, csak ültem ott az ágyon.
- Semmi baj, tényleg nem zavarnál, de kellene az ágy. Arrébb csusszannál egy kicsit? - Rosalie kínos pillantásokat vetett rám, miközben próbálta eltakarni magát egy dísz párnával, ami épp a keze közé került.
Hirtelen arra gondoltam bárcsak ne lennék itt és mire feleszméltem, már egy bevásárló központ közepén álltam.
Emberek. Szívek dobogása. Az erekben a vér csorgása. Csábító. Most bármit megadnék érte. Vér. Halál. Vágy. Ellenállhatatlan. 
VÉR.
Nem. Nem tehetem meg. Meg kell állnom. A Cullen villában akarok lenni. 
Megszűnt. Eltűnt a vágy, az emberek vére iránt. Minden megszűnt létezni. Csak álltam és bámultam magam elé. Nem tudtam, hogy mit kell tennem. Teljesen össze voltam zavarodva. Aztán semmit nem éreztem.


(3 nap múlva)

- Hol van Edward? Mi történt vele? - Riadtam fel és velem együtt valamennyi Cullen is.
- Bella! Hogy vagy? - Előbújt az orvos, a család főből, Carlisleból.
- Hol van Edward? - Hangsúlyoztam kérdésem, most már erőteljesebben.
- Még mindig Volterrában. Kezdek félni. Délután az összes ember a központban lesz. Ott akarja felfedni magát. - Mondta aggódva Alice.
- Akkor... - Kezdtem mondani, de megakadtam. - Edward itt hagyott engem. Valószínűleg nem szeret. Akkor én miért tegyek neki szívességet?
- Bella, mi történt veled? - Kérdezte Esme.
- Velem, semmi. Edward hagyott itt. Ezek szerint nincs rám szüksége.
- Kérlek, nagyon- nagyon szépen, Bella mentsd meg őt! Egyedül Te vagy rá képes.  Én láttalak titeket. Ahogy kézen fogva sétáltok,közben pedig szerelmes pillantásokat vettek egymásra. Ezt nem teheted. Nem tudom miért ment el. - Alice boci szemeket meresztett rám, hogy sikerüljön biztatnia. Egy pillanatra meginogtam. Most vajon mit kellene tennem?
- Edy fiú nagy az ön marcangolásban, több, mint valószínű, hogy ezért ment el. - Mondta Emmett. Szerencsére nem említette meg az előbb történt kínos incidenst. - Jah, igen. Bella engem tényleg nem zavartál. - Na, ne. Elszóltam magam...Rosalie még mindig, úgy néz rám, mint egy gyilkolni készülő pszichopata. Na jó, azért ez egy kicsit túlzás volt. Gondolat menetemből, a sikoltozó Alice ébresztett fel.
- Úristen! Úristen!! Edward meggondolta magát, vagy inkább meggondoltatták és 
10,
9,
8, 
7, 
6, 
5, 
4,
3, 
2, 
1belép  az ajtón! - A kis jövőbe látónk, rögtön a karjaiba ugrott, de Ed, nem volt boldog. Mint valami mutáns indult fel a szobájába. Én pedig, mintha a tudat alattimból jött volna, utána mentem, hogy miért,azt nem tudom. Felértünk a szobájába. Ő csak állt, én pedig elővettem a keményebb énemet.
- Edward Cullen ülj le és figyelj rám! - Teljesítette, amit mondtam és csak bámult rám.
- Na, jó! Ennyi! Hogy tudsz így élni? Miért okolod mindig mindenért önmagad? Én jól érzem magam így, hogy vámpír lettem. Nagyon örülök neki. - Akart volna közbe szólni, de nem engedtem.- Miért mentél el? Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Ha most nem jöttél, volna vissza, akkor valószínűleg elmentem volna érted. Egy ideig meginogtam, hiszen, nem volt rám szükséged, akkor miért menjek, de aztán meggyőztek. És tudod mit? Hiszek az első látásra szerelembe. És nagyon sok dolgot utálok benned, de a legjobban azt , hogy még így is szeretlek.- Összeomlottam, Edwardba pedig úgy tűnt visszatért az élet.
Elnyomott a csend. Egyikünk sem szólalt meg. Csak ültünk egymás mellett. Aztán egyszer csak őrületes szomjúság csapott meg. 
- Azt hiszem, eljött az első vadászat ideje.– Mondtam, kicsit riadtan.

- Rendben. Kivel szeretnél menni? Gondolom nem velem. – Szomorúan nézett a szemembe.

- Akkor rosszul gondolod. Csak is veled akarok elmenni. Indulhatunk?

- Ennek örülök. Szerintem egy kicsit megfelelőbb öltözetre lenne szükséged. – Lehet, hogy igaza volt, mert most egy rózsaszín pizsama volt rajtam. Nem tudom, hogy került rám. Eddig szinte fel sem tűnt. Azt sem értem, hogy miért kellett rám? Hiszem nem is alszom. Ehhez biztos, hogy köze van Emmettnek. Ezért majd később megkapja a méltó büntetését. – Felhívom Alice-t. Biztosan szívesen segít majd neked, hogy kiismerd magad.

- Köszönöm.

- Szia Csajszi! Hallom megszomjaztál egy kicsit. Gyere menjünk át a másik szobába, ahonnan a gardrób is nyílik. – Mondta boldogan az izgága húgom. Furcsa volt kimondani. Majd biztos megszokom. Rászánhatok egy örökké valóságot. Mosolyogni kezdtem, majd elindultam a bizonyos másik szoba irányába...

Komolyan elgondolkoztam, hogy folytassam e a történetet. Mivel nem kapok komikat, ebből arra következtetek, hogy senki nem olvassa a blogom. Ha még is akad még ilyen ember, azt nagyon-nagyon szépen megkérem, hogy írjon kommentárt. Nektek csak pár perc az életetekből, de nekem nagyon sokat jelent az, hogy tudom, valaki érdeklődik a történetem iránt. Ezért mindenkit, aki akarja, hogy folytassam, megkérek, hogy írjatok, vagy adjatok valami életjelet magatok felől. Nekem tényleg sokat jelent. Ha ezentól is minden így marad akkor, bezárom a blogot. És bocsi, hogy ilyenekkel rabolom az időtöket :$
Pusszi
Eni

7. Fejezet

Bocsi, hogy rövid lett! =( 

Ebben a fejezetben, Nana segített nekem. Reméljük tetszik majd. =) Puszii

( Alice szemszöge)

NEE! Edward ne! Szörnyű képet láttam magam előtt. Csak kép kockák, de össze lehet őket rakni! Edward, kérlek ne tedd! Nem lehet!

- Alice, drágám! Mi a baj? Nyugodj meg! Mit láttál? - Kérdezte aggódva a férjem, Jasper, de én nem tudtam megszólalni! Csak a nyakába borultam! Nem tudom, meddig lehettünk így, de sokat jelentett nekem.

Megjött Carlisle. És megláttam! A lány, a látomásban. Bella, az! Edward megtette! Nem tudott ellenállni! Milyen lelkes volt. Tanya! Ő rontott el mindent!

- Alice, elmeséled nekünk is, hogy mit láttál? - Kérdezte az apám, Carlisle, miután elmondta, hogy Edward itthon volt, segített ellátni Bellát és felment a szobájába. Utána írta a levelet, amit már a többiek is láttak. Tudták, hogy elment. Azt viszont, csak én tudtam, hogy mi is történt valójában!

- Itt van a Denali klán! Legalábbis Tanya! Az a *** megcsókolta Edwardot! Bella már nem látta, amikor megpofozta, őt Edward. Utána már csak annyit látok, hogy Bella a sziklák szélén áll, leugrik és az egyik pillanatban ott terem Edward. Nem élné túl, senki, azt, hogy leugrik a sziklákról, a lány kezét, végig karcolták a sziklák és egy helyen vérezni kezdett! Ezután már csak az elhatározást, látom, hogy Edward Volterrába megy. Összekuszálódott kockák. Mintha nem tudná mit tegyen. Csak megy a Volvojával és egyszer csak megáll, aztán elindul, egy jó ideje már csak ennyit látok. - nem bírtam tovább beszélni.

- Letépem Tanya fejét, az egyszer biztos! Senki nem teheti ezt az én bátyámmal és már ezt a csajt is kezdem kedvelni, jó tudom még nem is találkoztunk, de aki leugrik egy szikláról biztos jó fej lehet. - Hát, persze. Emmett... Rosalietól, rögtön kapott is egy nagy taslit.

Nagy meglepetés ért mindenkit, amikor Bella egyszer csak megszólalt a hátam mögött. 

- Mit tettetek velem? Miért látok ilyen jól? Miért javultak meg az érzékszerveim? Hogy kerültem a szobából a nappaliba, amikor csak arra gondoltam, hogy itt akarok lenni? Ti miért nem láttatok engem? Kik vagytok? És hol van Edward? - Mindenki teljesen ledöbbent. Egyedül Esme tudott megszólalni. Én sem értettem, de ő kezdett el magyarázatot keresni minderre.

- Bella, én Esme Cullen vagyok. Ők pedig itt a családom: Carlisle, a férjem és a fogadott gyermekeink: Alice, Jasper, Rosalie és Emmett. Illetve Edward, aki sajnos most nincs velünk. - Ezzel nem bírta tovább és könnyek nélkül kezdett zokogni, majd Carlisle védelmező karjai közé bújt.

-Valószínüleg miattad, Bella. Nem akarlak megbántani, de tudnod kell az igazságot. - Mondta, Rosalie, tőle szokatlanul félénk, de mégis kedves hangon. Apánk folytatta a magyarázkodást.

- Tudjuk, hogy rájöttél, van egy titkunk. Most elmondom neked, mi vámpírok vagyunk és most már, te is. Ezért ilyen jók az érzékszerveid. Gyorsabban tudsz majd futni is, ez a vadászatnál nagy hasznodra válik majd. - Mondta volna tovább, de Bella közbe vágott.

- Szóval vámpír lettem. Ezt értem, és ráadásul tetszik is, de vadászni? Miért?

- Mi úgynevezett vegetáriánus vámpírok vagyunk, állat vérrel táplálkozunk. A nomádok, pedig embereket ölnek. Van még valami, amiről tudnod kell. Örökké élünk. Persze meghalhatunk, akár saját akaratunkból is. Edward is ezt akarja tenni. Amit nem hagyhatunk. Vannak különleges képességű vámpírok, ő például gondolat olvasó, Alice a jövőbe lát, Jasper pedig képes befolyásolni az érzelmeket. Ahogy eddig rájöttem, a te képességed a teleportálás és valószínűleg láthatatlan is tudsz lenni. 

- Nagyszerű, akkor meg menthetem Edwardot. Amit én rontottam el azt nekem is kell rendbe hoznom. 

- Belluska, te miért akarod megmenteni az ön marcangolásból ötös tesókámat? - Igen, Emmett. Ezt most tényleg jó kérdés volt.

- Hallottam, mikor Alice azt mondta, megpofozta azt a Tanyát...Nagyon rosszul érzem magam amiatt amit tettem. - Lehajtotta a fejét és csak várt a válaszra. 

- Értem, de miért csak neked van ilyen jó képességed? Én is örülnék neki. Megnéznék egy pár dolgot. Hehe.- Röhögött Emmett. El tudom képzelni miket...

( Bella szemszöge) 

Ez az egész nagyon furcsán érintett és még nagyon sokat kell beszélgetnem erről a Cullen családdal, de egyenlőre van egy ennél sokkal fontosabb dolgom. Meg kell mentenem Edwardot. 

- Bella, gyere kérlek! Így nem engedhetlek el. Előbb gyakorolnod kell a teleportálást. Most vagyunk az irodámban. A konyhába kellene eljutnod. 

- Rendben megpróbálom.- Nagyon erősen koncentráltam, mert minél előbb Volterrába kellett jutnom, Edwardhoz. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Konyha, konyha, konyha, a konyhában akarok lenni. Mire kinyitottam a szemem, már ott voltam. Carlisle is lesietett. Tanácsokkal látott el, majd elengedett. Ő is tudta, hogy nincs időnk. Becsuktam a szemem és Volterrára gondoltam...

6.Fejezet- Végzetes nap!



Az a végzetes nap.....




(Edward szemszöge)
Legalább 100 lehetőség futott végig az agyamon, villám sebességgel.
Mit tegyek? Fussak oda egy szempillantás alatt, hátha még el kaphatom? És ha leugrik? Közelítsek lassan? Mi van ha megijesztem? Mit tegyek? Nincs több időm.
- Bella, Bella! Kérlek ne tedd!- De már késő volt. Leugrott. Nem tudtam megmenteni. Utána ugrottam és próbáltam elkapni. Sikerült! Talán megmenthetem.
NEEE! Bella vérzik. Talán a sziklák... Mit tegyek. Ha elengedem nincs esélye, de ha fogom...Nem volt időm végig gondolni. Őrületes sebességgel zuhantunk a tengerbe. Nekem nincs szükségem levegőre. Bellát talán időben a felszínre tudom hozni. Még megmenthetem.
Kivittem szerelmemet a partra. Ellenállhatatlan volt, ahogy csörgedezett ereiben a vér és egy ponton kibuggyant bőre alól. Akárcsak egy szökőkút. Nagyon vért vesztett. Én pedig küzködtem a méreggel a torkomban. Nem bírom. Meg kell tennem. Nem bírom. Egy csókot nyomtam az arcára és tettem amit az ösztöneim súgtak. Vére illata csábító volt, íze pedig akár a saját ínyem szerint kevert heroin. Ha nem állok le akkor meghal. Nem tehetem. Ellen kell állnom, de nem tudok. Ekkor érkezett meg Carlisle a nevelő apám. 
- Edward, te is tudod mi lesz, akkor ha nem tudod elengedni!- Nagy támasz számomra. Mindenben segít. - Edward, fiam. Tudom, hogy te szereted őt és nem akarod, hogy meghaljon. Hagyd abba!Kérlek! Belláért! Ne engedd, hogy meghaljon! - Megszűnt az vágy. Vége! Nem öltem meg! 
- -Köszönöm! - Nyakába borultam és könnyek nélkül kezdtem sírni. Vámpírrá változtattam a lányt, aki az életemben a legfontosabb! De ő nem szeret engem! Még inkább utálni fog, ha megtudja mit tettem vele! Én így nem tudok létezni! Véget kell vetnem létemnek! Elmegyek Volterra-ba! Csak úgy halhatok meg. Ha kiállok a tömeg előtt a napfényre! 
- Carlisle én így nem tudok élni! Elmegyek Volterra-ba! Felfedem magam! Meg kell tennem!
- Fiam, én tiszteletben tartom a döntésed, de ami történt az megtörtént. Nem léphetünk túl rajta könnyen! Nehéz lesz! Nem szabad ilyen könnyen feladni! Lehet, hogy Bellának tetszeni fog a vámpírlét. Az ellenkezője is előfordulhat. Az ösztöneid eluralkodtak rajtad. 
-Épp ez a baj! Egy veszélyes vadállat vagyok! 
- Nem, Edward, te nem vagy veszélyes, sem vadállat! Csábított a vére és nem tudtál ellenállni. Kérlek gyere velem haza és segíts ellátni Bellát! Vállalnod kell a felelőséget, utána pedig nem szólhatok bele abba, hogy mit csinálj!
- Tudom! 
Hazavittük Bellát. Miután segítettem ellátni Carlislenak felmentem a szomámba és csak feküdtem. Mit tegyek? Mi a helyes megoldás? Azt hiszem az lesz a legjobb ha felfedem magam. Nem akarok fájdalmat okozni senkinek a búcsúzkodással. Írok egy levelet és elmegyek. 
" Kérlek, ne haragudjatok! Szeretek mindenkit, de én nem tudok így "élni"! Majdnem megöltem, egy ártatlan lányt! Ha Carlisle nem lenne, akkor ő már nem lenne itt! Köszönöm, de nem maradhatok. Talán még hallatok felőlem, de nem ígérem. "

Ezt el kell, hogy olvassátok!!! XD

Ezt a történetet egy olyan lány írta aki se nem olvasta, se nem látta még az Alkonyatot. XD. És ez látszik is. Mivel nevét nem válalta ezért nem mondhatom el. Mivel mostanában nem tudtam fejit hozni, hoztam ezt, hogy tudjatok egy jót röhögni, ez nem a történethez kapcsolódik, de gondoltam feldobom egy kicsit a napotokat! XD Remélem sikerül!XD

Egy szép napon, New Yorkon túl egy Texasi kis kocsmában élt Bella és Alkonyat. Bella rossz kislány volt, megcsalta Alkonyatot, ezért ő hangyává változtatta. Egy vámpír volt, akinek igazi neve Edward. Bella hangya királynő lett és egy kis jó cselekedet jegyében vissza változhatott emberré. Nem költözött vissza Edward herceghez mert túlságosan félt tőle, ezért bérházba költözett. Edward addigra már kőművesként dolgozott, Bellának ez nagyon nem tetszett. Egyszer csak egy levelet kapott Magyarországról, hogy meglátogatja a rég nem látott testvére, Rubí, annak férje Echtor és Bella régi szerelme Alehandro illetve Maribell , aki Bella uncsitesója. Itt kezdődött a bonyodalom, ezt eddig nem tudhattátok, de Bella fülig szerelmes volt Alehandroba a sebész vámpírba. Ez kiderült miután egy éjszakán Bella és Alehandro a műtőben együtt megölték Edward édesanyját. Ezután Bella sínen volt, mint József Attila amikor meghalt. Az élete egyre jobb volt, Edward békén hagyta és összejött Analucyaval, magyar neve Nessie. Ő egy kiállhatatlan nőszemély volt, még a körülötte lévők sem bírták elviselni kegyetlen visító hangját. Persze Bellának nem tetszett ez az egész és megint elkezdett áskálódni. Lelökte az üveg hídról Analucyát.(Nem a Rubíból vettem szerk.) Megtanulta gazdasági órán az externáliák internalizálását. Leérettségizett. Ő lett Magyarország miniszterelnöke. Ennek mindenki nagyon örült, mert Bella egy elviselhetetlen önző dög volt, de mindenkit az ujjai köré csavart. Egyszer csak mindenki meghalt mert kitört a 3. világháború és újra megtörténtek a Csernobili események is. Itt a vége fuss el véle. 

5.Fejezet                                      







A vacsora
(Edward szemszöge)

"Úristen, teljesen odavagyok ezért a srácért. Nézd ott az aranybarna hajú. Elolvadok..." 
Egy lány gondolatai szinte üvöltöttek felém az étteremben. Megszoktam már az ilyen gondolatokat. Na, jó , ez egy kicsit nagyképűnek tűnhetett.
Bella ismét kérdezősködni kezdett. Fogalmam sem volt mit mondjak neki. Hirtelen egy ismerős vámpír szaga csapta meg az orrom. Ez Tanya. Mit kereshet itt? Remélem nem ront el semmit. Már be is lépett és mellettünk termett.
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - Ez nem lehet. Tanya a Denali klánból való. Világ életében(ami elég hosszú) belém volt esve. Szép lány, de én nem érzek iránta semmit.
 -Óh Tanya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat. - Muszáj volt illedelmesnek lennem, nem ronthattam el az image-m.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? -Mi az hogy túlléptem? Együtt sem voltunk. 
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tanya a család egy barátja.  Tanya, ő Bella.
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Tudtam, hogy nem kertel, na de ez egy kicsit túlzás.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondtam, kihangsúlyozva. Bella egy mosolyt küldött felém, valószínű, hogy számára sem vagyok közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, hogy tenni fog valamit. Miért? - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - Tanya hirtelen megcsókolt. Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam mit tegyek. Csak ültem. Semmit nem tettem. Biztosan nagyon megbántottam Bellát. Nagyon dühös voltam Tanyára és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam az életem szétbombázásáért. Rohantam Belláék házához. Charlie nyitott ajtót. 
- Jó Napot Uram! - Próbáltam nyugodtnak látszani. 
- Edward! Mit tettél a lányommal? - Nagyon dühösnek látszott. 
- Hol van Bella? 
- Hagyott egy levelet, ha most nem találod meg akkor egy életre elástad magad a szememben. -Meg kellett találnom. 
- Kérem adja oda. Hadd olvassam el. 

Szeretlek Apu! Véget akarok vetni az életemnek. Kérlek, ne haragudj rám. A víz hullámai közé vetem magam, a szürke sziklák bűvöletében. Szeretlek! És Edwardot is SzereTTEM. 

- Mit tettél vele? -Minden szót kihangsúlyozott.
- Tudom hol van. Utána kell mennem. -Charlie nagyon feldúlt volt. - Kérem hívja fel az apámat.
- Rendben.
- Köszönöm. -Ezzel elindultam. Volna....
- Várj! Ha a lányomnak valami baja esik, Miattad! Akkor véged. Csak, hogy tudd van pisztolyom! - Nem hiszem, hogy ártana nekem...
- Megtalálom.
Elindultam a sziklák felé.  Tudtam, hogy ott van. A leveléből rájöttem. Csak ott lehet. Hamar odaértem.
- Bella, ne tedd! -Kiáltottam neki.
- Miért? Hisz nem jelentek neked semmit. Ott van a te "család barátja, csókolgatós Tanyad". Mentsd meg őt.
- Én nem szeretem Tanya-t. De téged igen. Szeretlek Isabella Swan! Tudom, hogy ez most nem jelent neked sokat, de én megpofoztam Tanya-t. Abban a pillanatban mikor megcsókolt, teljesen ledöbbentem. Nem tudtam mit tenni. Kérlek, ne haragudj! SZERETLEK! - Felé indultam .
-Ne közelíts! Különben leugrok. - Egy kisírt szemű gyönyörű lány nézett vissza rám. Szemei olyanok voltam, mint egy bárányé. Az enyémek, pedig mint egy oroszláné. Aki mindenre el szánt....

Sorry, hogy ilyen rövid lett..=( És a függő végért is!! A jövőhéten megpróbálok két fejit hozni!!

4.Fejezet- A vacsora

4.Fejezet








A vacsora


(Edward szemszöge)

Elhívtam Bellát vacsorázni. Nem tudtam melyik éttermet válasszam, ezért Alice segítségét kértem, aki lelkesen ajánlgatta a jobbnál jobb helyeket. Tegnap nem értem mi volt velem. Amikor megláttam, ahogy zuhan le rohanni kezdtem, azt sem tudtam, hogy emberi tempóban közlekedtem -e. Csak az lebegett előttem, hogy meg kell mentenem ezt a lányt. Mikor először találkoztunk, olyan érzés fogott el amit még sosem éreztem ezelőtt. Mintha pillangók repkednének a gyomromban. A szívem a torkomba ugrott amikor hozzám ért. Körülöttem minden felpezsdült, mikor belépett a terembe. Azóta mindig rá gondolok. Mi lehet ez? Talán a szerelem? Ha igen, akkor azt hiszem ezentúl hiszek az első látásra szerelemben. De hisz én még sosem voltam szerelmes. És most sem lehetek. Tönkre tenném egy lány életét. És, mit mondjak neki? Hogy futottam olyan gyorsan és hogy bírtam el? Talán ne menjek el? Azzal csak megbántanám. Nem tudom mit tegyek. Soha se voltam még ilyen helyzetbe. Azt hiszem ezt meg kell beszélnem Esmevel. Ő tud nekem segíteni. Eddig bármivel fordultam hozzá, mindig segített. Nem gondolom, hogy cserben hagyna.
- Esme! -kiabáltam neki, mielőtt kiért az ajtón.- Ráérnél egy kicsit?
- Persze, Drágám! Miben  segíthetek? - kérdezte kíváncsian.
- Hát, tudod... Van egy lány. Tudod, Bella, akit megmentettem tegnap.
- Á, igen tudom ki ő. Nagyon szép lány, de nem gondolod, hogy kicsit koraiak az érzelmeid?
- Elhívtam vacsorázni. Feltűnt neki, hogy túl gyors vagyok és erős. Kérdőre vont. Mit tegyek? Azt hiszem első látásra beleszerettem.
- Nagyon örülök, hogy végre találkoztál valakivel, aki ilyesmit vált ki belőled. Egyenlőre semmiképpen, ne mond el neki az igazságot. Nem tudhat róla, addig amíg nem ismer eléggé.
- Nem mondom el. Köszönöm a segítséget Esme. Nem tudod hol van Alice? - Esme, önbizalmat adott nekem. És ez sokat segített ebben a helyzetben.. Nem voltam biztos az érzelmeimben. Még mindig nem, de tudom, hogy meg tudom csinálni. Megkeresem Alice-t és megkérem, hogy segítsen ruhát választani.

(a vacsora)
(Bella szemszöge)
Szerencsére minden rendben és már itt ülünk az étteremben. Ahogy elképzeltem: gombás raviolit eszünk és beszélgetünk. Jobban mondva csak én eszem mert Edward nem éhes. Elég furcsa, el hív vacsorázni és nem eszik, ja és persze az összes pincérnő odavan érte. Nem csodálom. Én is oda lennék érte, ha...Én oda vagyok érte. Azt hiszem eleget beszélgettünk már és megkérdezhetem, hogy mi volt az a múltkor.
- Edward! - kezdtem el mondandóm- Megegyeztünk valamiben.
- Miben is? Csak nem abban, hogy iszol még egy colát? -na, jó ennyi vicc elég is volt,rátérhetne a lényegre.
- Engem tényleg érdekel. És nem kérek colát. Megígérted, hogy elmondod hogy csináltad.
- Mit is?
- Tudod te azt nagyon jól. Azt hogy, hogy mentettél meg.
- Tudod Bella ez egy hosszú történet.
- Ráérek - mondtam türelmetlenül.
- Na jó! - ekkor beállított egy meseszép lány és kiáltozni kezdett:
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - nyugi Bella. ez csak egy lány. Edwardnak nincs barátnője. Vagy mégis? Ez nem lehet akkor nem hívott volna el. Lehet, hogy én csak egy játék vagyok számára? Amíg ez a lány nem volt én is jó voltam, most pedig bedob a sufniba? Aztán elővesz, ha kellek neki?
- Óh Tánya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? - Neee! Miért utálnak engem odafent? Ráadásul már közel voltam a célomhoz, majdnem sikerült kiderítenem, hogy, hogy mondott nemet Edward a fizika alapvetó bizonyított tényeinek.
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tánya a család egy barátja. - aha, persze. A család barátja...- Tanya, ő Bella. - Rólam semmit nem mond?
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Ez sem egy kertelős csajszi.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondta, kihangsúlyozva Edward. Ez jól esett. Küldtem, felé egy sejtető mosolyt. Amiből valószínűleg kiderítette, hogy számomra sem közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, tudtam, tudtam. - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - És tényleg megcsókolta. Ez nekem sok! Edward pedig visszacsókolt, szenvedélyesen temetkeztek egymás ajkaiba. Mintha én itt sem lennék. Hogy teheti ezt?
- A család barátja mi? - A szemeim megteltek könnyel. Azt hittem lehet közös jövőnk. Ez a lány mindent elrontott. Számomra egy senki. Edward nagyon megbántott. Nem tudtam mit tenni. Meg akartam halni. Véget akartam vetni a szánalmas életemnek. Nem akarok élni. Mit ér az életem? Az anyám egy nőimádó vérfarkas karjaiban találta meg a boldogságot. Mellesleg muszáj boldognak lennie. Nem törődnek az érzelmeivel. A barátaimmal már úgysem találkozhatok. Melissa hiányozna, de vele is csak ismerkedtem. Még nem kötnek minket egymáshoz szoros szálak. A fiúk? Most, hogy végre találtam egy rendes fiút, őt is elvesztettem. Ráadásul ő nem akar engem. Az egyedüli ember aki hiányozna az Charlie lenne.Csak egy embernek hiányoznék, az apámnak. Nincs értelme az életemnek. Még utoljára visszanéztem és a szörnyű kép tárult elém. Még mindig egymás karjaiban voltak.

3.fejezet: Jelek! 

3.Fejezet

(Bella szemszöge)

Ma éjjel megint az ismeretlen fiúval álmodtam. Ki lehet ő? És miért álmodom vele? Jesszus! Már ennyi az idő?! Megint késésben vagyok...Hát igen, ez rám vall.....Indulnom kell. Amikor odaértem az iskolába sehol sem találtam Melissát. Így hát elindultam egyedül. Az első órám biológia. Amikor beléptem a terembe azt hittem menten elájulok. Ott volt. Ő az. Az ismeretlen aranybarna szemű fiú. És pont mellette van szabad hely. Azt hiszem muszáj lesz oda ülnöm. Még maradt egy kis időnk óra előtt,mert tanári megbeszélés volt. A fiú kedvesen szólított meg.

- Szia! Én Edward vagyok! Edward Cullen! A hölgyet hogy hívják? - tette hozzá nevetve.

- Óh Jó napot Uram! Én Bella vagyok! Bella Swan! - egy pillanatra megakadtam, majdnem azt mondtam, hogy Cullen. Áhh biztosan csak fáradt vagyok.

- Azt hiszem maradhatunk a tegeződésnél.

- Hát nem is tudom, mit mondjak ennek a James Bondos figurának.....Na jó legyen. - nevettünk még egy sort, de aztán megjött a tanár, ezért abba kellett hagynunk a beszélgetést.

Az órának hamar vége lett.

- Iskola után meghívhatlak egy ebédre? Vagy uzsonnára? Vagy legyen inkább vacsora?

- Köszönöm a meghívást! Azt hiszem a vacsira szavazok!

(este)

Azt hiszem egy kicsit máshogy alakult az esti program. Épp a sürgősségin fekszem, Edward pedig kint várja a fejleményeket, persze Charlieval karöltve. Sosem voltam 5-ös tesiből. Ezt már itt az 1. órán Forksban is megmutattam. Kötelet másztunk,és két kötél volt. Persze, hogy én a rosszra másztam amit már csak egy hajszál tartott. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Pengeélen táncolt az életem amikor elszakadt a kötél, de Edward megmentette az életem. Még időben elkapott, de nem értem hogyan. A tornaterem másik felében állt és ráadásul nagy erővel zuhantam a karjaiba. Hogy bírhatott el? Ezt később még meg kell beszélnem vele. Most is beszélgethetnénk...Ha épp egy étteremben ülnénk és gombás raviolit ennénk. De nem,én megint elszúrtam.
Végre bejött.
Most beszélhetek vele.

- Szia! Ne haragudj, hogy elszúrtam az estét!- bociszemekkel néztem rá.

- Helló! Hogy vagy? Elszúrni? Dehogy. Ezt így írták meg odafent. -ekkor megajándékozott egy féloldalas mosollyal
 . Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz a kedvenc mosolyom. Ennek nem lehet ellenállni.

- Hogy csináltad? - rögtön rátértem a lényegre.

- Figyelj, Bella. Ez neked most sok lenne. Pihenned kell. Halasszuk el holnapra a vacsit és mindent elmagyarázok.

- Rendben, de akkor már tényleg nem kapsz haladékot....
- Akkor ezt megbeszéltük. Azt hiszem megérkezett Charlie bácsi.
- Remek, de szerintem nem díjazná,ha bácsinak szólítanád. -elképzeltem apám fejét ahogy ezt meghallja...elég érdekes arcot vág a képzeletemben.
- Hogy vagy Bella? - mondta aggódva az emlegetett szamár.
- Nincsen, semmi bajom. És ezt Edwardnak köszönhetem. Ő mentett meg. Nélküle lehet, hogy már nem itt feküdnék....
- Na-na. Ilyenre még ne is gondoljunk. Edward köszönöm, hogy megmentetted a lányom életét.
- Ez tényleg természetes, Uram. -mégsem hallgatott rám, de ez egy fokkal jobb,mint a bácsi.
- Csak simán Charlie! - mondta színlelt feldúltsággal az apám.
- Rendben, csak simán Charlie. - nevettünk. Bejött hozzánk egy nővér, ezzel megszakítva a "családi idillt". Mit is beszélek? Családi idill? Hisz Edwardot még csak 1 napja ismerem. És Charlieval se régebben ismertük meg egymást,úgy igazán.... A nővér azt mondta hazamehetek és a kezembe nyomta a zárójelentést.
Hamar hazaértünk. Edwarddal kedvesen váltunk el egymástól, aztán külön utakra tértünk.

Twilight eskü!! =)

Twilight eskü =)

-Ígérem, hogy emlékezni fogok Bellára,

Minden egyes alkalommal, amikor ügyetlenül elesek.
-Ígérem, emlékezni fogok Edwardra,
Amikor a városon kívül vagyok.
-Ígérem, betartom a közlekedési szabályokat,
Charlie kedvéért, természetesen.
-Ígérem, emlékezni fogok Jacobra,
Amikor a szívemet bűntudat tölti el.
-Ígérem, emlékezni fogok Carlislera,
Ha valaha is a baleseti osztályon leszek.
-Ígérem, emlékezni fogok Emmettre,
Mindig, amikor egy hatalmas durranást hallok.
-Ígérem, emlékezni fogok Rosaliera,
Ha látok valamit, ami egy természetes szépség.
-Ígérem, emlékezni fogok Alicere,
Amikor sétálok és meglátok egy aranyos ruhát.
-Ígérem, emlékezni fogok Renesmeere
Amikor gyönyörű bronz színű hajat látok.
-Ígérem, emlékezni fogok Esmere,
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy érdeklem.
-Ígérem, emlékezni fogok Jasperre,
Ha a gyomrom épp nincs görcsben.
-Ígérem, emlékezni fogok a Volturira,
Amikor valaki a világ uralmáról beszél.
-Ígérem, szeretni fogom a Twilightot
Amikor csak lehetséges,
Azért, hogy mindenki lássa ez a szenvedélyem,
Mert tudom azt, amit minden Twilighter tud.

2.Fejezet

2. Fejezet

(Bella szemszöge)

Amikor hazaértünk, a házban minden csillogott. Nem sokat beszélgettünk apámmal, csak az alapvető dolgokat…Felmentem a szobámba. Ugyanúgy állt, ahogy akkor amikor utoljára itt voltam. Semmi nem változott, szerintem apám be sem tette a lábát a szobámba.

Nem bántam. Szerettem ezt a szobát, nem sok időt töltöttem itt, de amikor itt voltam, és bármi baj volt, itt mindig el tudtam bújni a világ elől. Gyorsan kipakoltam, aztán lementem. Apám a meccset nézte, észre sem vette, hogy megyek. Ezt kihasználtam és neki álltam vacsorát készíteni. Ha apám látna biztosan nem engedné meg, hogy főzzek. Elővettem, ami a hűtőben volt és összedobtam egy kis vacsorát. Behívtam Charliet.

-Bella, minek főztél? Elmehettünk volna egy étterembe is, nem akarom, hogy már most túlterheld magad.

- Nyugi Apu! Nekem ez teljesen megfelel, és nem terhelem túl magam, otthon is én főztem, mert meg kell valljam Renée nem főz valami jól…

- Hát jó, akkor vacsorázzunk.

Hamar befejeztük, elmosogattam és felmentem a szobámba. Töltöttem pár percet a fürdőszobában, aztán elmentem aludni. Nagyon furcsa álmom volt. Egy fiú volt benne és én. Csak homályos képeket láttam, de nagyon tetszett a fiú. Megkérdezte, hogy elmegyek-e vele a bálra. Amikor válaszoltam volna felébredtem…Biztosan igent mondtam. Egy ilyen jóképű fiúnak nem lehet nemet mondani, de volt benne valami, olyan furcsa volt. Főleg a szeme.

Reggel  már izgatottan vártam, hogy indulhassak az iskolába. Na jó ezt még magammal sem tudom elhitetni. Nagyon félek az első naptól. Indulnom kell, jobban mondva indulnunk, mert apám visz be. Nekem nincsen kocsim, ezért apámmal kell mennem a szolgálati kocsival…

Amikor apám beparkolt mindenki izgatottan és boldogan integetett neki. Rám pedig már most mindenki furcsán nézett. Nem tudom, vajon azért , mert új vagyok, vagy mert egy rendőrrel jöttem iskolába, aki mellesleg az apám?! Rögtön odajött egy kedves fiú.

-Szia! Te vagy Bella ugye? Hallottunk rólad! Milyen órád lesz? Talán mehetnénk együtt.

-Szia! Igen, én vagyok. És te ki vagy? – nem hagyta, hogy végig mondjam.

-Persze! Ne haragudj! Mike vagyok!- MI? Ez valami vicc? Lehet, hogy megbolondultam, de nem szabad többet beszélnem ezzel a fiúval, Mikenak hívják azt a férfit aki megkeserítette az anyám életét. Tudom, csak névrokonok, de nekem mindig ő jut eszembe. Nem, nem lehet. Végre találkozok egy rendes fiúval, hát persze, hogy kifogom. Pont úgy hívják, mint azt az embert aki egy elvetemült, őrült és miatta ment el Anyám.

-Bocs mennem kell.- muszáj volt elmennem, egy darabig éreztem a tekintetét a hátamon, aztán eltűntem a tömegben.

Csengetnek. Be kell mennem a terembe, remélem nem lesz a közelemben ez a Mike. Hol van már megint az órarendem? Angol, lesz. Szuper.

Pont volt még egy szabad hely. Kedvesnek tűnik a lány, aki ott ül.

-Szia! Bella vagyok, az új diák! Leülhetek?

-Szia! Én Melissa vagyok. Persze, ülj csak. Megleszünk majd ketten. –én is remélem.

Angolon párban kellett dolgoznunk, így közben tudtunk beszélgetni a padtársammal.

-Hogy tetszik Forks? – kérdezte, kissé bátortalanul.

- Megvagyok vele, majd csak meg szokom. Ismersz itt egy Mike nevű fiút?- csak most jutott eszembe, hogy nagyon furcsa volt. A nevével voltam elfoglalva, de a szeme, annyira más volt és a viselkedése, olyan védekező, mintha nem is tudom. És olyan gyors volt. Melissa biztosan tud valamit róla.

-Értem. Mike? Ő eléggé magának való. Vannak barátai, de egy kicsit furcsa, La Pushban él. Egy tengerparton, sokszor kihagy 1-2 napot a suliból. Főleg amióta, áhh erről nem beszélünk… Sajnálom nem mondhatok mást.

-Melissa…-ekkor szakított meg Mr.Joan.

-Swan kisasszony, remélem a feladat is ilyen jól megy, mint a beszélgetés.

-Elnézést tanár úr.- nem tudtam többet kérdezni Melissától, mert végig minket nézett a tanár.

Vége az órának.

-Ha van kedved ebédelhetnél velünk. – mondta Melissa.

-Persze, köszi. – örültem, hogy máris találtam egy barátot, legalábbis nagyon kedvesnek tűnik.

-Ez természetes. Akkor ebédnél találkozunk.

-Oké.

Eltelt még három unalmas óra, találkoztam pár rendes diákkal. A tanárok is elég tűrhetőek. Kíváncsi vagyok mi lesz ebédnél, itt minden annyira más, és új. Furcsán érzem magam, biztos csak az „első nap varázsa” miatt. Ebédnél nem volt semmi érdekes, Melissa bemutatott mindenkinek. Jó társaságba kerültem. Charlie biztosan örülni fog majd. A nap többi részében semmi érdekes nem volt, úgy látszik itt nem kapják úgy fel az új diákokat, mint a régi sulimban. Még szerencse, soha nem szerettem a figyelem középpontjában állni. Teljesen megfelel nekem így is, megismertem pár embert, akivel remélhetőleg hosszú és erős barátságokat fogok kötni, persze előbb meg kell ismernünk egymást. Még mindig Mike aggaszt…Annyira furcsa, teljesen más, mint a többiek, mintha valami állati ösztöne lenne.

Charlie jött értem délután, megint megnéztek egy páran. Gyorsan megcsináltam a házim, az otthoni munkákat, és felhívtam Melissát , muszály beszélnem vele, tudnom kell mi van Mikekal.

-Helló Meli, itt Bella! Beszélnünk kell. Tudnánk találkozni?

- Szia! Meglepődtem amikor hívtál. Hát persze.

- Jó, akkor találkozzunk „ Celeste parkjában” 15perc múlva.

- Oké. Szia!

-Szia! És köszönöm, hogy ilyen hamar tudsz jönni.

Gyalog kell mennem mert Charlie nincs itthon. Félek, megijedne, ha eltűnök ezért hagytam neki , egy levelet:

„Szia Apu! Ne aggódj nincs semmi baj, nem tűntem, el csak egy barátnőmmel találkozok, Melissának hívják, biztosan ismered. Majd jövök. Puszi: Bella”

1.Fejezet

1.Fejezet

Bella Swan vagyok. A szüleim kiskoromban elválltak és én anyámmal mentem. Kezdetben sokat voltam apámnál. Aztán ahogy nőttem, nőttem már egyre kevesebbet.

Egy nap amikor hazaértem egy levél várt az asztalomon, nem tudtam mi lehet benne, anyám nem volt otthon, kíváncsivá tett a levél, ugyan akkor aggodalommal is el töltött. Volt egy furcsa érzésem, nem tudtam miért, de éreztem, hogy nem fogok örülni a levélben találtaknak. Féltem kinyitni, nem tudtam mi vár rám, de tudnom kellett mi van benne:

„Kedves Bella! Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, de nem bírom tovább! Te sosem tudtál erről, de volt egy másik férfi az életemben apádon kívül. Szerettem apádat, de nem bírtam mellette, ezért jöttem el tőle, veled együtt. Ezt a férfit akit Mike-nak hívtak elhagytam, akkor amikor apádat is. Azóta próbáltam elfelejteni, több-kevesebb sikerrel. A férfi kb. egy hete újra feltűnt az életemben, még azóta is azon emészti magát, hogy én elhagytam őt. Nem tudom mi lesz Kislányom. Nagyon rossz állapotban vagyok, ahogy ő is. Félek tőle. El fog vinni engem. Én ezt nem bírom. Azt akarja ha az övé nem lehetek akkor már másé se legyek. Kérlek ne utálj ezért engem. El fogok menni. Lehet, hogy soha többé nem találkozunk, de mindenesetre kell nekem egy kis idő ami alatt gondolkozhatok egy kicsit. Kérlek, ne haragudj! Nagyon nehéz nekem, hogy el kell hagyjalak! De muszáj! Kérlek menj el apádhoz Forksba! Ott nem érhet téged semmi baj! Amint, legyugodtam felkereslek. Ne haragudj! Vigyázz magadra, és ne aggódj! Szeretlek Kicsim! Édesanyád: Renée”

-Ne, anya ezt nem teheted! Nem hagyhatsz itt! –kiabáltam torkom szakadtából, de egyszer csak nem tudtam megszólalni. Csak ömlöttek a könnyeim. Anyám számomra a barátnőm is volt. Ez nem lehet! Ledőltem a kanapéra és csak sírtam, és sírtam… Nem tudom meddig lehettem így, talán, órákig , esetleg napokig. Ez volt az a furcsa érzés. Miért nem lehet vissza menni a múltba? Beszélnem kellett volna anyámmal. Észre kellett volna vennem, hogy mi történik, de én nem tettem. Minden az én hibám. Ha beszéltem volna vele, akkor nem ment volna el, ez miattam van. Teljesen magam alatt voltam, csak sírtam és okokat kerestem.

De végre felfogtam. Anyám elhagyott engem, én itt maradtam. Ha már soha nem láthatom, akkor legalább a kívánságát teljesítem. Apámhoz fogok költözni. Az esős, sötét, rideg Forksba… Remélem összebarátkozok majd a hellyel, bár nem sok esélyt látok rá…Mind egy ez most nem az én akaratom, de teljesítenem kell anyám utolsó kérését.

Elkezdtem pakolni. Nem raktam el túl sok ruhát csak a kedvenceimet. Pár farmert, pólót és tornacipőt. Ezeket viselem általában.

Most indulok felhívni Charliet(apámat), félek a reakciójától, még az is lehet, hogy örömében elájul.

-Na jó, fel a fejjel Bella menni fog!! – ó már magamban beszélek… A bedilizés első jelei. Lehet, hogy jót fog tenni nekem ez a kis „kiruccanás”. Na most már tényleg hívnom kell Charliet.

-Halló, Tessék!- mondta apám , persze még semmit nem sejt abból, hogy vajon ki hívja…

-Szia Apu, itt Bella!

-Bella, Bella!! Hogy vagy? Mi van veletek?- jellemző…Akartam volna mondani, de hát meglehet érteni, újra hallja a lánya hangját.

-Figyelj Apu, szerintem ülj le. -hatásszünet- Oké. Anyu elment. Hagyott nekem egy levelet amiben leírja, hogy muszáj kikapcsolnia egy kicsit és azt kéri, hogy addig menjek hozzád, és hát én is szívesen meglátogatnálak. –na jó Forksot kihagynám, de ezt apámnak mégsem mondhatom, a Mike-os dolgot kihagytam, bár lehet, hogy meg kellett volna említenem, de nem akartam elkeseríteni Charliet.

-Jesszus Bella ez nagyon jó! Nem mintha örülnék annak, hogy anyád ilyen állapotban van, de annak nagyon is, hogy el jössz hozzám!

-Hát ennek örülök! Már össze csomagoltam, felülök a legközelebb induló repülőre és megyek hozzád Apu! Ki tudnál értem jönni a repülőtérre?

-Persze. Akkor találkozunk. –apám nem az a beszélgetős típus, szeret mindent hamar lerendezni, de én ezt nem bántam.

-Rendben. Köszönöm. Szia!

-Ez természetes! Várlak! Szia!

Na jó ez letudva. Már csak a találkozáson kell túlesnünk. Örülök, hogy találkozhatok apámmal, de azért félek egy kicsit. Nagyon régen találkoztunk.

Már a repülőn ülök. Szerencsére hamar indult a járat, ezért fel is tudtam szállni. Nagyon fáradt vagyok, alszom egyet, az út úgy is hosszú lesz.

Mire felébredtem már Forksban voltam. Nem is olyan rossz. Világos van, és pont nem esik az eső. Ennek örültem. Amikor leszálltam Charlie már a reptéren várt.

Előszó!!:)

Sziasztok!!
Az én blogom is a Twilight-tal foglalkozik, akárcsak még jó pár blog!!:D Először írok blogot, és ehhez hasonló történetet is szóval nem tudom milyen lesz! Ezért is kérlek titeket, hogy aki elolvassa az írjon pár sort róla, ha nem tetszik azt is nyugodtan írjátok le, mert csak akkor tudom, hogy min javítsak! Köszi! Nagyon remélem, hogy  jól sikerül! :)
A történet eleje nagyjából megegyezik az eredetivel, bár van 1-2 változtatás! Bella életében nem Edward lesz az egyetlen fiú! Hát sajnos Edward az elején nem sokat fog feltűnni a történetben , de Edward fanok nyugi nem lesz hiány belőle!!:D Hát ennyi, majd meglátjátok!! 
Remélem tetszik majd a történet!!=)