7. Fejezet

Bocsi, hogy rövid lett! =( 

Ebben a fejezetben, Nana segített nekem. Reméljük tetszik majd. =) Puszii

( Alice szemszöge)

NEE! Edward ne! Szörnyű képet láttam magam előtt. Csak kép kockák, de össze lehet őket rakni! Edward, kérlek ne tedd! Nem lehet!

- Alice, drágám! Mi a baj? Nyugodj meg! Mit láttál? - Kérdezte aggódva a férjem, Jasper, de én nem tudtam megszólalni! Csak a nyakába borultam! Nem tudom, meddig lehettünk így, de sokat jelentett nekem.

Megjött Carlisle. És megláttam! A lány, a látomásban. Bella, az! Edward megtette! Nem tudott ellenállni! Milyen lelkes volt. Tanya! Ő rontott el mindent!

- Alice, elmeséled nekünk is, hogy mit láttál? - Kérdezte az apám, Carlisle, miután elmondta, hogy Edward itthon volt, segített ellátni Bellát és felment a szobájába. Utána írta a levelet, amit már a többiek is láttak. Tudták, hogy elment. Azt viszont, csak én tudtam, hogy mi is történt valójában!

- Itt van a Denali klán! Legalábbis Tanya! Az a *** megcsókolta Edwardot! Bella már nem látta, amikor megpofozta, őt Edward. Utána már csak annyit látok, hogy Bella a sziklák szélén áll, leugrik és az egyik pillanatban ott terem Edward. Nem élné túl, senki, azt, hogy leugrik a sziklákról, a lány kezét, végig karcolták a sziklák és egy helyen vérezni kezdett! Ezután már csak az elhatározást, látom, hogy Edward Volterrába megy. Összekuszálódott kockák. Mintha nem tudná mit tegyen. Csak megy a Volvojával és egyszer csak megáll, aztán elindul, egy jó ideje már csak ennyit látok. - nem bírtam tovább beszélni.

- Letépem Tanya fejét, az egyszer biztos! Senki nem teheti ezt az én bátyámmal és már ezt a csajt is kezdem kedvelni, jó tudom még nem is találkoztunk, de aki leugrik egy szikláról biztos jó fej lehet. - Hát, persze. Emmett... Rosalietól, rögtön kapott is egy nagy taslit.

Nagy meglepetés ért mindenkit, amikor Bella egyszer csak megszólalt a hátam mögött. 

- Mit tettetek velem? Miért látok ilyen jól? Miért javultak meg az érzékszerveim? Hogy kerültem a szobából a nappaliba, amikor csak arra gondoltam, hogy itt akarok lenni? Ti miért nem láttatok engem? Kik vagytok? És hol van Edward? - Mindenki teljesen ledöbbent. Egyedül Esme tudott megszólalni. Én sem értettem, de ő kezdett el magyarázatot keresni minderre.

- Bella, én Esme Cullen vagyok. Ők pedig itt a családom: Carlisle, a férjem és a fogadott gyermekeink: Alice, Jasper, Rosalie és Emmett. Illetve Edward, aki sajnos most nincs velünk. - Ezzel nem bírta tovább és könnyek nélkül kezdett zokogni, majd Carlisle védelmező karjai közé bújt.

-Valószínüleg miattad, Bella. Nem akarlak megbántani, de tudnod kell az igazságot. - Mondta, Rosalie, tőle szokatlanul félénk, de mégis kedves hangon. Apánk folytatta a magyarázkodást.

- Tudjuk, hogy rájöttél, van egy titkunk. Most elmondom neked, mi vámpírok vagyunk és most már, te is. Ezért ilyen jók az érzékszerveid. Gyorsabban tudsz majd futni is, ez a vadászatnál nagy hasznodra válik majd. - Mondta volna tovább, de Bella közbe vágott.

- Szóval vámpír lettem. Ezt értem, és ráadásul tetszik is, de vadászni? Miért?

- Mi úgynevezett vegetáriánus vámpírok vagyunk, állat vérrel táplálkozunk. A nomádok, pedig embereket ölnek. Van még valami, amiről tudnod kell. Örökké élünk. Persze meghalhatunk, akár saját akaratunkból is. Edward is ezt akarja tenni. Amit nem hagyhatunk. Vannak különleges képességű vámpírok, ő például gondolat olvasó, Alice a jövőbe lát, Jasper pedig képes befolyásolni az érzelmeket. Ahogy eddig rájöttem, a te képességed a teleportálás és valószínűleg láthatatlan is tudsz lenni. 

- Nagyszerű, akkor meg menthetem Edwardot. Amit én rontottam el azt nekem is kell rendbe hoznom. 

- Belluska, te miért akarod megmenteni az ön marcangolásból ötös tesókámat? - Igen, Emmett. Ezt most tényleg jó kérdés volt.

- Hallottam, mikor Alice azt mondta, megpofozta azt a Tanyát...Nagyon rosszul érzem magam amiatt amit tettem. - Lehajtotta a fejét és csak várt a válaszra. 

- Értem, de miért csak neked van ilyen jó képességed? Én is örülnék neki. Megnéznék egy pár dolgot. Hehe.- Röhögött Emmett. El tudom képzelni miket...

( Bella szemszöge) 

Ez az egész nagyon furcsán érintett és még nagyon sokat kell beszélgetnem erről a Cullen családdal, de egyenlőre van egy ennél sokkal fontosabb dolgom. Meg kell mentenem Edwardot. 

- Bella, gyere kérlek! Így nem engedhetlek el. Előbb gyakorolnod kell a teleportálást. Most vagyunk az irodámban. A konyhába kellene eljutnod. 

- Rendben megpróbálom.- Nagyon erősen koncentráltam, mert minél előbb Volterrába kellett jutnom, Edwardhoz. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Konyha, konyha, konyha, a konyhában akarok lenni. Mire kinyitottam a szemem, már ott voltam. Carlisle is lesietett. Tanácsokkal látott el, majd elengedett. Ő is tudta, hogy nincs időnk. Becsuktam a szemem és Volterrára gondoltam...

6.Fejezet- Végzetes nap!



Az a végzetes nap.....




(Edward szemszöge)
Legalább 100 lehetőség futott végig az agyamon, villám sebességgel.
Mit tegyek? Fussak oda egy szempillantás alatt, hátha még el kaphatom? És ha leugrik? Közelítsek lassan? Mi van ha megijesztem? Mit tegyek? Nincs több időm.
- Bella, Bella! Kérlek ne tedd!- De már késő volt. Leugrott. Nem tudtam megmenteni. Utána ugrottam és próbáltam elkapni. Sikerült! Talán megmenthetem.
NEEE! Bella vérzik. Talán a sziklák... Mit tegyek. Ha elengedem nincs esélye, de ha fogom...Nem volt időm végig gondolni. Őrületes sebességgel zuhantunk a tengerbe. Nekem nincs szükségem levegőre. Bellát talán időben a felszínre tudom hozni. Még megmenthetem.
Kivittem szerelmemet a partra. Ellenállhatatlan volt, ahogy csörgedezett ereiben a vér és egy ponton kibuggyant bőre alól. Akárcsak egy szökőkút. Nagyon vért vesztett. Én pedig küzködtem a méreggel a torkomban. Nem bírom. Meg kell tennem. Nem bírom. Egy csókot nyomtam az arcára és tettem amit az ösztöneim súgtak. Vére illata csábító volt, íze pedig akár a saját ínyem szerint kevert heroin. Ha nem állok le akkor meghal. Nem tehetem. Ellen kell állnom, de nem tudok. Ekkor érkezett meg Carlisle a nevelő apám. 
- Edward, te is tudod mi lesz, akkor ha nem tudod elengedni!- Nagy támasz számomra. Mindenben segít. - Edward, fiam. Tudom, hogy te szereted őt és nem akarod, hogy meghaljon. Hagyd abba!Kérlek! Belláért! Ne engedd, hogy meghaljon! - Megszűnt az vágy. Vége! Nem öltem meg! 
- -Köszönöm! - Nyakába borultam és könnyek nélkül kezdtem sírni. Vámpírrá változtattam a lányt, aki az életemben a legfontosabb! De ő nem szeret engem! Még inkább utálni fog, ha megtudja mit tettem vele! Én így nem tudok létezni! Véget kell vetnem létemnek! Elmegyek Volterra-ba! Csak úgy halhatok meg. Ha kiállok a tömeg előtt a napfényre! 
- Carlisle én így nem tudok élni! Elmegyek Volterra-ba! Felfedem magam! Meg kell tennem!
- Fiam, én tiszteletben tartom a döntésed, de ami történt az megtörtént. Nem léphetünk túl rajta könnyen! Nehéz lesz! Nem szabad ilyen könnyen feladni! Lehet, hogy Bellának tetszeni fog a vámpírlét. Az ellenkezője is előfordulhat. Az ösztöneid eluralkodtak rajtad. 
-Épp ez a baj! Egy veszélyes vadállat vagyok! 
- Nem, Edward, te nem vagy veszélyes, sem vadállat! Csábított a vére és nem tudtál ellenállni. Kérlek gyere velem haza és segíts ellátni Bellát! Vállalnod kell a felelőséget, utána pedig nem szólhatok bele abba, hogy mit csinálj!
- Tudom! 
Hazavittük Bellát. Miután segítettem ellátni Carlislenak felmentem a szomámba és csak feküdtem. Mit tegyek? Mi a helyes megoldás? Azt hiszem az lesz a legjobb ha felfedem magam. Nem akarok fájdalmat okozni senkinek a búcsúzkodással. Írok egy levelet és elmegyek. 
" Kérlek, ne haragudjatok! Szeretek mindenkit, de én nem tudok így "élni"! Majdnem megöltem, egy ártatlan lányt! Ha Carlisle nem lenne, akkor ő már nem lenne itt! Köszönöm, de nem maradhatok. Talán még hallatok felőlem, de nem ígérem. "

Ezt el kell, hogy olvassátok!!! XD

Ezt a történetet egy olyan lány írta aki se nem olvasta, se nem látta még az Alkonyatot. XD. És ez látszik is. Mivel nevét nem válalta ezért nem mondhatom el. Mivel mostanában nem tudtam fejit hozni, hoztam ezt, hogy tudjatok egy jót röhögni, ez nem a történethez kapcsolódik, de gondoltam feldobom egy kicsit a napotokat! XD Remélem sikerül!XD

Egy szép napon, New Yorkon túl egy Texasi kis kocsmában élt Bella és Alkonyat. Bella rossz kislány volt, megcsalta Alkonyatot, ezért ő hangyává változtatta. Egy vámpír volt, akinek igazi neve Edward. Bella hangya királynő lett és egy kis jó cselekedet jegyében vissza változhatott emberré. Nem költözött vissza Edward herceghez mert túlságosan félt tőle, ezért bérházba költözett. Edward addigra már kőművesként dolgozott, Bellának ez nagyon nem tetszett. Egyszer csak egy levelet kapott Magyarországról, hogy meglátogatja a rég nem látott testvére, Rubí, annak férje Echtor és Bella régi szerelme Alehandro illetve Maribell , aki Bella uncsitesója. Itt kezdődött a bonyodalom, ezt eddig nem tudhattátok, de Bella fülig szerelmes volt Alehandroba a sebész vámpírba. Ez kiderült miután egy éjszakán Bella és Alehandro a műtőben együtt megölték Edward édesanyját. Ezután Bella sínen volt, mint József Attila amikor meghalt. Az élete egyre jobb volt, Edward békén hagyta és összejött Analucyaval, magyar neve Nessie. Ő egy kiállhatatlan nőszemély volt, még a körülötte lévők sem bírták elviselni kegyetlen visító hangját. Persze Bellának nem tetszett ez az egész és megint elkezdett áskálódni. Lelökte az üveg hídról Analucyát.(Nem a Rubíból vettem szerk.) Megtanulta gazdasági órán az externáliák internalizálását. Leérettségizett. Ő lett Magyarország miniszterelnöke. Ennek mindenki nagyon örült, mert Bella egy elviselhetetlen önző dög volt, de mindenkit az ujjai köré csavart. Egyszer csak mindenki meghalt mert kitört a 3. világháború és újra megtörténtek a Csernobili események is. Itt a vége fuss el véle. 

5.Fejezet                                      







A vacsora
(Edward szemszöge)

"Úristen, teljesen odavagyok ezért a srácért. Nézd ott az aranybarna hajú. Elolvadok..." 
Egy lány gondolatai szinte üvöltöttek felém az étteremben. Megszoktam már az ilyen gondolatokat. Na, jó , ez egy kicsit nagyképűnek tűnhetett.
Bella ismét kérdezősködni kezdett. Fogalmam sem volt mit mondjak neki. Hirtelen egy ismerős vámpír szaga csapta meg az orrom. Ez Tanya. Mit kereshet itt? Remélem nem ront el semmit. Már be is lépett és mellettünk termett.
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - Ez nem lehet. Tanya a Denali klánból való. Világ életében(ami elég hosszú) belém volt esve. Szép lány, de én nem érzek iránta semmit.
 -Óh Tanya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat. - Muszáj volt illedelmesnek lennem, nem ronthattam el az image-m.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? -Mi az hogy túlléptem? Együtt sem voltunk. 
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tanya a család egy barátja.  Tanya, ő Bella.
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Tudtam, hogy nem kertel, na de ez egy kicsit túlzás.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondtam, kihangsúlyozva. Bella egy mosolyt küldött felém, valószínű, hogy számára sem vagyok közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, hogy tenni fog valamit. Miért? - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - Tanya hirtelen megcsókolt. Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam mit tegyek. Csak ültem. Semmit nem tettem. Biztosan nagyon megbántottam Bellát. Nagyon dühös voltam Tanyára és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam az életem szétbombázásáért. Rohantam Belláék házához. Charlie nyitott ajtót. 
- Jó Napot Uram! - Próbáltam nyugodtnak látszani. 
- Edward! Mit tettél a lányommal? - Nagyon dühösnek látszott. 
- Hol van Bella? 
- Hagyott egy levelet, ha most nem találod meg akkor egy életre elástad magad a szememben. -Meg kellett találnom. 
- Kérem adja oda. Hadd olvassam el. 

Szeretlek Apu! Véget akarok vetni az életemnek. Kérlek, ne haragudj rám. A víz hullámai közé vetem magam, a szürke sziklák bűvöletében. Szeretlek! És Edwardot is SzereTTEM. 

- Mit tettél vele? -Minden szót kihangsúlyozott.
- Tudom hol van. Utána kell mennem. -Charlie nagyon feldúlt volt. - Kérem hívja fel az apámat.
- Rendben.
- Köszönöm. -Ezzel elindultam. Volna....
- Várj! Ha a lányomnak valami baja esik, Miattad! Akkor véged. Csak, hogy tudd van pisztolyom! - Nem hiszem, hogy ártana nekem...
- Megtalálom.
Elindultam a sziklák felé.  Tudtam, hogy ott van. A leveléből rájöttem. Csak ott lehet. Hamar odaértem.
- Bella, ne tedd! -Kiáltottam neki.
- Miért? Hisz nem jelentek neked semmit. Ott van a te "család barátja, csókolgatós Tanyad". Mentsd meg őt.
- Én nem szeretem Tanya-t. De téged igen. Szeretlek Isabella Swan! Tudom, hogy ez most nem jelent neked sokat, de én megpofoztam Tanya-t. Abban a pillanatban mikor megcsókolt, teljesen ledöbbentem. Nem tudtam mit tenni. Kérlek, ne haragudj! SZERETLEK! - Felé indultam .
-Ne közelíts! Különben leugrok. - Egy kisírt szemű gyönyörű lány nézett vissza rám. Szemei olyanok voltam, mint egy bárányé. Az enyémek, pedig mint egy oroszláné. Aki mindenre el szánt....

Sorry, hogy ilyen rövid lett..=( És a függő végért is!! A jövőhéten megpróbálok két fejit hozni!!

4.Fejezet- A vacsora

4.Fejezet








A vacsora


(Edward szemszöge)

Elhívtam Bellát vacsorázni. Nem tudtam melyik éttermet válasszam, ezért Alice segítségét kértem, aki lelkesen ajánlgatta a jobbnál jobb helyeket. Tegnap nem értem mi volt velem. Amikor megláttam, ahogy zuhan le rohanni kezdtem, azt sem tudtam, hogy emberi tempóban közlekedtem -e. Csak az lebegett előttem, hogy meg kell mentenem ezt a lányt. Mikor először találkoztunk, olyan érzés fogott el amit még sosem éreztem ezelőtt. Mintha pillangók repkednének a gyomromban. A szívem a torkomba ugrott amikor hozzám ért. Körülöttem minden felpezsdült, mikor belépett a terembe. Azóta mindig rá gondolok. Mi lehet ez? Talán a szerelem? Ha igen, akkor azt hiszem ezentúl hiszek az első látásra szerelemben. De hisz én még sosem voltam szerelmes. És most sem lehetek. Tönkre tenném egy lány életét. És, mit mondjak neki? Hogy futottam olyan gyorsan és hogy bírtam el? Talán ne menjek el? Azzal csak megbántanám. Nem tudom mit tegyek. Soha se voltam még ilyen helyzetbe. Azt hiszem ezt meg kell beszélnem Esmevel. Ő tud nekem segíteni. Eddig bármivel fordultam hozzá, mindig segített. Nem gondolom, hogy cserben hagyna.
- Esme! -kiabáltam neki, mielőtt kiért az ajtón.- Ráérnél egy kicsit?
- Persze, Drágám! Miben  segíthetek? - kérdezte kíváncsian.
- Hát, tudod... Van egy lány. Tudod, Bella, akit megmentettem tegnap.
- Á, igen tudom ki ő. Nagyon szép lány, de nem gondolod, hogy kicsit koraiak az érzelmeid?
- Elhívtam vacsorázni. Feltűnt neki, hogy túl gyors vagyok és erős. Kérdőre vont. Mit tegyek? Azt hiszem első látásra beleszerettem.
- Nagyon örülök, hogy végre találkoztál valakivel, aki ilyesmit vált ki belőled. Egyenlőre semmiképpen, ne mond el neki az igazságot. Nem tudhat róla, addig amíg nem ismer eléggé.
- Nem mondom el. Köszönöm a segítséget Esme. Nem tudod hol van Alice? - Esme, önbizalmat adott nekem. És ez sokat segített ebben a helyzetben.. Nem voltam biztos az érzelmeimben. Még mindig nem, de tudom, hogy meg tudom csinálni. Megkeresem Alice-t és megkérem, hogy segítsen ruhát választani.

(a vacsora)
(Bella szemszöge)
Szerencsére minden rendben és már itt ülünk az étteremben. Ahogy elképzeltem: gombás raviolit eszünk és beszélgetünk. Jobban mondva csak én eszem mert Edward nem éhes. Elég furcsa, el hív vacsorázni és nem eszik, ja és persze az összes pincérnő odavan érte. Nem csodálom. Én is oda lennék érte, ha...Én oda vagyok érte. Azt hiszem eleget beszélgettünk már és megkérdezhetem, hogy mi volt az a múltkor.
- Edward! - kezdtem el mondandóm- Megegyeztünk valamiben.
- Miben is? Csak nem abban, hogy iszol még egy colát? -na, jó ennyi vicc elég is volt,rátérhetne a lényegre.
- Engem tényleg érdekel. És nem kérek colát. Megígérted, hogy elmondod hogy csináltad.
- Mit is?
- Tudod te azt nagyon jól. Azt hogy, hogy mentettél meg.
- Tudod Bella ez egy hosszú történet.
- Ráérek - mondtam türelmetlenül.
- Na jó! - ekkor beállított egy meseszép lány és kiáltozni kezdett:
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - nyugi Bella. ez csak egy lány. Edwardnak nincs barátnője. Vagy mégis? Ez nem lehet akkor nem hívott volna el. Lehet, hogy én csak egy játék vagyok számára? Amíg ez a lány nem volt én is jó voltam, most pedig bedob a sufniba? Aztán elővesz, ha kellek neki?
- Óh Tánya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? - Neee! Miért utálnak engem odafent? Ráadásul már közel voltam a célomhoz, majdnem sikerült kiderítenem, hogy, hogy mondott nemet Edward a fizika alapvetó bizonyított tényeinek.
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tánya a család egy barátja. - aha, persze. A család barátja...- Tanya, ő Bella. - Rólam semmit nem mond?
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Ez sem egy kertelős csajszi.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondta, kihangsúlyozva Edward. Ez jól esett. Küldtem, felé egy sejtető mosolyt. Amiből valószínűleg kiderítette, hogy számomra sem közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, tudtam, tudtam. - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - És tényleg megcsókolta. Ez nekem sok! Edward pedig visszacsókolt, szenvedélyesen temetkeztek egymás ajkaiba. Mintha én itt sem lennék. Hogy teheti ezt?
- A család barátja mi? - A szemeim megteltek könnyel. Azt hittem lehet közös jövőnk. Ez a lány mindent elrontott. Számomra egy senki. Edward nagyon megbántott. Nem tudtam mit tenni. Meg akartam halni. Véget akartam vetni a szánalmas életemnek. Nem akarok élni. Mit ér az életem? Az anyám egy nőimádó vérfarkas karjaiban találta meg a boldogságot. Mellesleg muszáj boldognak lennie. Nem törődnek az érzelmeivel. A barátaimmal már úgysem találkozhatok. Melissa hiányozna, de vele is csak ismerkedtem. Még nem kötnek minket egymáshoz szoros szálak. A fiúk? Most, hogy végre találtam egy rendes fiút, őt is elvesztettem. Ráadásul ő nem akar engem. Az egyedüli ember aki hiányozna az Charlie lenne.Csak egy embernek hiányoznék, az apámnak. Nincs értelme az életemnek. Még utoljára visszanéztem és a szörnyű kép tárult elém. Még mindig egymás karjaiban voltak.