3.fejezet: Jelek! 

3.Fejezet

(Bella szemszöge)

Ma éjjel megint az ismeretlen fiúval álmodtam. Ki lehet ő? És miért álmodom vele? Jesszus! Már ennyi az idő?! Megint késésben vagyok...Hát igen, ez rám vall.....Indulnom kell. Amikor odaértem az iskolába sehol sem találtam Melissát. Így hát elindultam egyedül. Az első órám biológia. Amikor beléptem a terembe azt hittem menten elájulok. Ott volt. Ő az. Az ismeretlen aranybarna szemű fiú. És pont mellette van szabad hely. Azt hiszem muszáj lesz oda ülnöm. Még maradt egy kis időnk óra előtt,mert tanári megbeszélés volt. A fiú kedvesen szólított meg.

- Szia! Én Edward vagyok! Edward Cullen! A hölgyet hogy hívják? - tette hozzá nevetve.

- Óh Jó napot Uram! Én Bella vagyok! Bella Swan! - egy pillanatra megakadtam, majdnem azt mondtam, hogy Cullen. Áhh biztosan csak fáradt vagyok.

- Azt hiszem maradhatunk a tegeződésnél.

- Hát nem is tudom, mit mondjak ennek a James Bondos figurának.....Na jó legyen. - nevettünk még egy sort, de aztán megjött a tanár, ezért abba kellett hagynunk a beszélgetést.

Az órának hamar vége lett.

- Iskola után meghívhatlak egy ebédre? Vagy uzsonnára? Vagy legyen inkább vacsora?

- Köszönöm a meghívást! Azt hiszem a vacsira szavazok!

(este)

Azt hiszem egy kicsit máshogy alakult az esti program. Épp a sürgősségin fekszem, Edward pedig kint várja a fejleményeket, persze Charlieval karöltve. Sosem voltam 5-ös tesiből. Ezt már itt az 1. órán Forksban is megmutattam. Kötelet másztunk,és két kötél volt. Persze, hogy én a rosszra másztam amit már csak egy hajszál tartott. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Pengeélen táncolt az életem amikor elszakadt a kötél, de Edward megmentette az életem. Még időben elkapott, de nem értem hogyan. A tornaterem másik felében állt és ráadásul nagy erővel zuhantam a karjaiba. Hogy bírhatott el? Ezt később még meg kell beszélnem vele. Most is beszélgethetnénk...Ha épp egy étteremben ülnénk és gombás raviolit ennénk. De nem,én megint elszúrtam.
Végre bejött.
Most beszélhetek vele.

- Szia! Ne haragudj, hogy elszúrtam az estét!- bociszemekkel néztem rá.

- Helló! Hogy vagy? Elszúrni? Dehogy. Ezt így írták meg odafent. -ekkor megajándékozott egy féloldalas mosollyal
 . Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz a kedvenc mosolyom. Ennek nem lehet ellenállni.

- Hogy csináltad? - rögtön rátértem a lényegre.

- Figyelj, Bella. Ez neked most sok lenne. Pihenned kell. Halasszuk el holnapra a vacsit és mindent elmagyarázok.

- Rendben, de akkor már tényleg nem kapsz haladékot....
- Akkor ezt megbeszéltük. Azt hiszem megérkezett Charlie bácsi.
- Remek, de szerintem nem díjazná,ha bácsinak szólítanád. -elképzeltem apám fejét ahogy ezt meghallja...elég érdekes arcot vág a képzeletemben.
- Hogy vagy Bella? - mondta aggódva az emlegetett szamár.
- Nincsen, semmi bajom. És ezt Edwardnak köszönhetem. Ő mentett meg. Nélküle lehet, hogy már nem itt feküdnék....
- Na-na. Ilyenre még ne is gondoljunk. Edward köszönöm, hogy megmentetted a lányom életét.
- Ez tényleg természetes, Uram. -mégsem hallgatott rám, de ez egy fokkal jobb,mint a bácsi.
- Csak simán Charlie! - mondta színlelt feldúltsággal az apám.
- Rendben, csak simán Charlie. - nevettünk. Bejött hozzánk egy nővér, ezzel megszakítva a "családi idillt". Mit is beszélek? Családi idill? Hisz Edwardot még csak 1 napja ismerem. És Charlieval se régebben ismertük meg egymást,úgy igazán.... A nővér azt mondta hazamehetek és a kezembe nyomta a zárójelentést.
Hamar hazaértünk. Edwarddal kedvesen váltunk el egymástól, aztán külön utakra tértünk.

Twilight eskü!! =)

Twilight eskü =)

-Ígérem, hogy emlékezni fogok Bellára,

Minden egyes alkalommal, amikor ügyetlenül elesek.
-Ígérem, emlékezni fogok Edwardra,
Amikor a városon kívül vagyok.
-Ígérem, betartom a közlekedési szabályokat,
Charlie kedvéért, természetesen.
-Ígérem, emlékezni fogok Jacobra,
Amikor a szívemet bűntudat tölti el.
-Ígérem, emlékezni fogok Carlislera,
Ha valaha is a baleseti osztályon leszek.
-Ígérem, emlékezni fogok Emmettre,
Mindig, amikor egy hatalmas durranást hallok.
-Ígérem, emlékezni fogok Rosaliera,
Ha látok valamit, ami egy természetes szépség.
-Ígérem, emlékezni fogok Alicere,
Amikor sétálok és meglátok egy aranyos ruhát.
-Ígérem, emlékezni fogok Renesmeere
Amikor gyönyörű bronz színű hajat látok.
-Ígérem, emlékezni fogok Esmere,
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy érdeklem.
-Ígérem, emlékezni fogok Jasperre,
Ha a gyomrom épp nincs görcsben.
-Ígérem, emlékezni fogok a Volturira,
Amikor valaki a világ uralmáról beszél.
-Ígérem, szeretni fogom a Twilightot
Amikor csak lehetséges,
Azért, hogy mindenki lássa ez a szenvedélyem,
Mert tudom azt, amit minden Twilighter tud.

2.Fejezet

2. Fejezet

(Bella szemszöge)

Amikor hazaértünk, a házban minden csillogott. Nem sokat beszélgettünk apámmal, csak az alapvető dolgokat…Felmentem a szobámba. Ugyanúgy állt, ahogy akkor amikor utoljára itt voltam. Semmi nem változott, szerintem apám be sem tette a lábát a szobámba.

Nem bántam. Szerettem ezt a szobát, nem sok időt töltöttem itt, de amikor itt voltam, és bármi baj volt, itt mindig el tudtam bújni a világ elől. Gyorsan kipakoltam, aztán lementem. Apám a meccset nézte, észre sem vette, hogy megyek. Ezt kihasználtam és neki álltam vacsorát készíteni. Ha apám látna biztosan nem engedné meg, hogy főzzek. Elővettem, ami a hűtőben volt és összedobtam egy kis vacsorát. Behívtam Charliet.

-Bella, minek főztél? Elmehettünk volna egy étterembe is, nem akarom, hogy már most túlterheld magad.

- Nyugi Apu! Nekem ez teljesen megfelel, és nem terhelem túl magam, otthon is én főztem, mert meg kell valljam Renée nem főz valami jól…

- Hát jó, akkor vacsorázzunk.

Hamar befejeztük, elmosogattam és felmentem a szobámba. Töltöttem pár percet a fürdőszobában, aztán elmentem aludni. Nagyon furcsa álmom volt. Egy fiú volt benne és én. Csak homályos képeket láttam, de nagyon tetszett a fiú. Megkérdezte, hogy elmegyek-e vele a bálra. Amikor válaszoltam volna felébredtem…Biztosan igent mondtam. Egy ilyen jóképű fiúnak nem lehet nemet mondani, de volt benne valami, olyan furcsa volt. Főleg a szeme.

Reggel  már izgatottan vártam, hogy indulhassak az iskolába. Na jó ezt még magammal sem tudom elhitetni. Nagyon félek az első naptól. Indulnom kell, jobban mondva indulnunk, mert apám visz be. Nekem nincsen kocsim, ezért apámmal kell mennem a szolgálati kocsival…

Amikor apám beparkolt mindenki izgatottan és boldogan integetett neki. Rám pedig már most mindenki furcsán nézett. Nem tudom, vajon azért , mert új vagyok, vagy mert egy rendőrrel jöttem iskolába, aki mellesleg az apám?! Rögtön odajött egy kedves fiú.

-Szia! Te vagy Bella ugye? Hallottunk rólad! Milyen órád lesz? Talán mehetnénk együtt.

-Szia! Igen, én vagyok. És te ki vagy? – nem hagyta, hogy végig mondjam.

-Persze! Ne haragudj! Mike vagyok!- MI? Ez valami vicc? Lehet, hogy megbolondultam, de nem szabad többet beszélnem ezzel a fiúval, Mikenak hívják azt a férfit aki megkeserítette az anyám életét. Tudom, csak névrokonok, de nekem mindig ő jut eszembe. Nem, nem lehet. Végre találkozok egy rendes fiúval, hát persze, hogy kifogom. Pont úgy hívják, mint azt az embert aki egy elvetemült, őrült és miatta ment el Anyám.

-Bocs mennem kell.- muszáj volt elmennem, egy darabig éreztem a tekintetét a hátamon, aztán eltűntem a tömegben.

Csengetnek. Be kell mennem a terembe, remélem nem lesz a közelemben ez a Mike. Hol van már megint az órarendem? Angol, lesz. Szuper.

Pont volt még egy szabad hely. Kedvesnek tűnik a lány, aki ott ül.

-Szia! Bella vagyok, az új diák! Leülhetek?

-Szia! Én Melissa vagyok. Persze, ülj csak. Megleszünk majd ketten. –én is remélem.

Angolon párban kellett dolgoznunk, így közben tudtunk beszélgetni a padtársammal.

-Hogy tetszik Forks? – kérdezte, kissé bátortalanul.

- Megvagyok vele, majd csak meg szokom. Ismersz itt egy Mike nevű fiút?- csak most jutott eszembe, hogy nagyon furcsa volt. A nevével voltam elfoglalva, de a szeme, annyira más volt és a viselkedése, olyan védekező, mintha nem is tudom. És olyan gyors volt. Melissa biztosan tud valamit róla.

-Értem. Mike? Ő eléggé magának való. Vannak barátai, de egy kicsit furcsa, La Pushban él. Egy tengerparton, sokszor kihagy 1-2 napot a suliból. Főleg amióta, áhh erről nem beszélünk… Sajnálom nem mondhatok mást.

-Melissa…-ekkor szakított meg Mr.Joan.

-Swan kisasszony, remélem a feladat is ilyen jól megy, mint a beszélgetés.

-Elnézést tanár úr.- nem tudtam többet kérdezni Melissától, mert végig minket nézett a tanár.

Vége az órának.

-Ha van kedved ebédelhetnél velünk. – mondta Melissa.

-Persze, köszi. – örültem, hogy máris találtam egy barátot, legalábbis nagyon kedvesnek tűnik.

-Ez természetes. Akkor ebédnél találkozunk.

-Oké.

Eltelt még három unalmas óra, találkoztam pár rendes diákkal. A tanárok is elég tűrhetőek. Kíváncsi vagyok mi lesz ebédnél, itt minden annyira más, és új. Furcsán érzem magam, biztos csak az „első nap varázsa” miatt. Ebédnél nem volt semmi érdekes, Melissa bemutatott mindenkinek. Jó társaságba kerültem. Charlie biztosan örülni fog majd. A nap többi részében semmi érdekes nem volt, úgy látszik itt nem kapják úgy fel az új diákokat, mint a régi sulimban. Még szerencse, soha nem szerettem a figyelem középpontjában állni. Teljesen megfelel nekem így is, megismertem pár embert, akivel remélhetőleg hosszú és erős barátságokat fogok kötni, persze előbb meg kell ismernünk egymást. Még mindig Mike aggaszt…Annyira furcsa, teljesen más, mint a többiek, mintha valami állati ösztöne lenne.

Charlie jött értem délután, megint megnéztek egy páran. Gyorsan megcsináltam a házim, az otthoni munkákat, és felhívtam Melissát , muszály beszélnem vele, tudnom kell mi van Mikekal.

-Helló Meli, itt Bella! Beszélnünk kell. Tudnánk találkozni?

- Szia! Meglepődtem amikor hívtál. Hát persze.

- Jó, akkor találkozzunk „ Celeste parkjában” 15perc múlva.

- Oké. Szia!

-Szia! És köszönöm, hogy ilyen hamar tudsz jönni.

Gyalog kell mennem mert Charlie nincs itthon. Félek, megijedne, ha eltűnök ezért hagytam neki , egy levelet:

„Szia Apu! Ne aggódj nincs semmi baj, nem tűntem, el csak egy barátnőmmel találkozok, Melissának hívják, biztosan ismered. Majd jövök. Puszi: Bella”

1.Fejezet

1.Fejezet

Bella Swan vagyok. A szüleim kiskoromban elválltak és én anyámmal mentem. Kezdetben sokat voltam apámnál. Aztán ahogy nőttem, nőttem már egyre kevesebbet.

Egy nap amikor hazaértem egy levél várt az asztalomon, nem tudtam mi lehet benne, anyám nem volt otthon, kíváncsivá tett a levél, ugyan akkor aggodalommal is el töltött. Volt egy furcsa érzésem, nem tudtam miért, de éreztem, hogy nem fogok örülni a levélben találtaknak. Féltem kinyitni, nem tudtam mi vár rám, de tudnom kellett mi van benne:

„Kedves Bella! Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, de nem bírom tovább! Te sosem tudtál erről, de volt egy másik férfi az életemben apádon kívül. Szerettem apádat, de nem bírtam mellette, ezért jöttem el tőle, veled együtt. Ezt a férfit akit Mike-nak hívtak elhagytam, akkor amikor apádat is. Azóta próbáltam elfelejteni, több-kevesebb sikerrel. A férfi kb. egy hete újra feltűnt az életemben, még azóta is azon emészti magát, hogy én elhagytam őt. Nem tudom mi lesz Kislányom. Nagyon rossz állapotban vagyok, ahogy ő is. Félek tőle. El fog vinni engem. Én ezt nem bírom. Azt akarja ha az övé nem lehetek akkor már másé se legyek. Kérlek ne utálj ezért engem. El fogok menni. Lehet, hogy soha többé nem találkozunk, de mindenesetre kell nekem egy kis idő ami alatt gondolkozhatok egy kicsit. Kérlek, ne haragudj! Nagyon nehéz nekem, hogy el kell hagyjalak! De muszáj! Kérlek menj el apádhoz Forksba! Ott nem érhet téged semmi baj! Amint, legyugodtam felkereslek. Ne haragudj! Vigyázz magadra, és ne aggódj! Szeretlek Kicsim! Édesanyád: Renée”

-Ne, anya ezt nem teheted! Nem hagyhatsz itt! –kiabáltam torkom szakadtából, de egyszer csak nem tudtam megszólalni. Csak ömlöttek a könnyeim. Anyám számomra a barátnőm is volt. Ez nem lehet! Ledőltem a kanapéra és csak sírtam, és sírtam… Nem tudom meddig lehettem így, talán, órákig , esetleg napokig. Ez volt az a furcsa érzés. Miért nem lehet vissza menni a múltba? Beszélnem kellett volna anyámmal. Észre kellett volna vennem, hogy mi történik, de én nem tettem. Minden az én hibám. Ha beszéltem volna vele, akkor nem ment volna el, ez miattam van. Teljesen magam alatt voltam, csak sírtam és okokat kerestem.

De végre felfogtam. Anyám elhagyott engem, én itt maradtam. Ha már soha nem láthatom, akkor legalább a kívánságát teljesítem. Apámhoz fogok költözni. Az esős, sötét, rideg Forksba… Remélem összebarátkozok majd a hellyel, bár nem sok esélyt látok rá…Mind egy ez most nem az én akaratom, de teljesítenem kell anyám utolsó kérését.

Elkezdtem pakolni. Nem raktam el túl sok ruhát csak a kedvenceimet. Pár farmert, pólót és tornacipőt. Ezeket viselem általában.

Most indulok felhívni Charliet(apámat), félek a reakciójától, még az is lehet, hogy örömében elájul.

-Na jó, fel a fejjel Bella menni fog!! – ó már magamban beszélek… A bedilizés első jelei. Lehet, hogy jót fog tenni nekem ez a kis „kiruccanás”. Na most már tényleg hívnom kell Charliet.

-Halló, Tessék!- mondta apám , persze még semmit nem sejt abból, hogy vajon ki hívja…

-Szia Apu, itt Bella!

-Bella, Bella!! Hogy vagy? Mi van veletek?- jellemző…Akartam volna mondani, de hát meglehet érteni, újra hallja a lánya hangját.

-Figyelj Apu, szerintem ülj le. -hatásszünet- Oké. Anyu elment. Hagyott nekem egy levelet amiben leírja, hogy muszáj kikapcsolnia egy kicsit és azt kéri, hogy addig menjek hozzád, és hát én is szívesen meglátogatnálak. –na jó Forksot kihagynám, de ezt apámnak mégsem mondhatom, a Mike-os dolgot kihagytam, bár lehet, hogy meg kellett volna említenem, de nem akartam elkeseríteni Charliet.

-Jesszus Bella ez nagyon jó! Nem mintha örülnék annak, hogy anyád ilyen állapotban van, de annak nagyon is, hogy el jössz hozzám!

-Hát ennek örülök! Már össze csomagoltam, felülök a legközelebb induló repülőre és megyek hozzád Apu! Ki tudnál értem jönni a repülőtérre?

-Persze. Akkor találkozunk. –apám nem az a beszélgetős típus, szeret mindent hamar lerendezni, de én ezt nem bántam.

-Rendben. Köszönöm. Szia!

-Ez természetes! Várlak! Szia!

Na jó ez letudva. Már csak a találkozáson kell túlesnünk. Örülök, hogy találkozhatok apámmal, de azért félek egy kicsit. Nagyon régen találkoztunk.

Már a repülőn ülök. Szerencsére hamar indult a járat, ezért fel is tudtam szállni. Nagyon fáradt vagyok, alszom egyet, az út úgy is hosszú lesz.

Mire felébredtem már Forksban voltam. Nem is olyan rossz. Világos van, és pont nem esik az eső. Ennek örültem. Amikor leszálltam Charlie már a reptéren várt.

Előszó!!:)

Sziasztok!!
Az én blogom is a Twilight-tal foglalkozik, akárcsak még jó pár blog!!:D Először írok blogot, és ehhez hasonló történetet is szóval nem tudom milyen lesz! Ezért is kérlek titeket, hogy aki elolvassa az írjon pár sort róla, ha nem tetszik azt is nyugodtan írjátok le, mert csak akkor tudom, hogy min javítsak! Köszi! Nagyon remélem, hogy  jól sikerül! :)
A történet eleje nagyjából megegyezik az eredetivel, bár van 1-2 változtatás! Bella életében nem Edward lesz az egyetlen fiú! Hát sajnos Edward az elején nem sokat fog feltűnni a történetben , de Edward fanok nyugi nem lesz hiány belőle!!:D Hát ennyi, majd meglátjátok!! 
Remélem tetszik majd a történet!!=)