1.Fejezet

1.Fejezet

Bella Swan vagyok. A szüleim kiskoromban elválltak és én anyámmal mentem. Kezdetben sokat voltam apámnál. Aztán ahogy nőttem, nőttem már egyre kevesebbet.

Egy nap amikor hazaértem egy levél várt az asztalomon, nem tudtam mi lehet benne, anyám nem volt otthon, kíváncsivá tett a levél, ugyan akkor aggodalommal is el töltött. Volt egy furcsa érzésem, nem tudtam miért, de éreztem, hogy nem fogok örülni a levélben találtaknak. Féltem kinyitni, nem tudtam mi vár rám, de tudnom kellett mi van benne:

„Kedves Bella! Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, de nem bírom tovább! Te sosem tudtál erről, de volt egy másik férfi az életemben apádon kívül. Szerettem apádat, de nem bírtam mellette, ezért jöttem el tőle, veled együtt. Ezt a férfit akit Mike-nak hívtak elhagytam, akkor amikor apádat is. Azóta próbáltam elfelejteni, több-kevesebb sikerrel. A férfi kb. egy hete újra feltűnt az életemben, még azóta is azon emészti magát, hogy én elhagytam őt. Nem tudom mi lesz Kislányom. Nagyon rossz állapotban vagyok, ahogy ő is. Félek tőle. El fog vinni engem. Én ezt nem bírom. Azt akarja ha az övé nem lehetek akkor már másé se legyek. Kérlek ne utálj ezért engem. El fogok menni. Lehet, hogy soha többé nem találkozunk, de mindenesetre kell nekem egy kis idő ami alatt gondolkozhatok egy kicsit. Kérlek, ne haragudj! Nagyon nehéz nekem, hogy el kell hagyjalak! De muszáj! Kérlek menj el apádhoz Forksba! Ott nem érhet téged semmi baj! Amint, legyugodtam felkereslek. Ne haragudj! Vigyázz magadra, és ne aggódj! Szeretlek Kicsim! Édesanyád: Renée”

-Ne, anya ezt nem teheted! Nem hagyhatsz itt! –kiabáltam torkom szakadtából, de egyszer csak nem tudtam megszólalni. Csak ömlöttek a könnyeim. Anyám számomra a barátnőm is volt. Ez nem lehet! Ledőltem a kanapéra és csak sírtam, és sírtam… Nem tudom meddig lehettem így, talán, órákig , esetleg napokig. Ez volt az a furcsa érzés. Miért nem lehet vissza menni a múltba? Beszélnem kellett volna anyámmal. Észre kellett volna vennem, hogy mi történik, de én nem tettem. Minden az én hibám. Ha beszéltem volna vele, akkor nem ment volna el, ez miattam van. Teljesen magam alatt voltam, csak sírtam és okokat kerestem.

De végre felfogtam. Anyám elhagyott engem, én itt maradtam. Ha már soha nem láthatom, akkor legalább a kívánságát teljesítem. Apámhoz fogok költözni. Az esős, sötét, rideg Forksba… Remélem összebarátkozok majd a hellyel, bár nem sok esélyt látok rá…Mind egy ez most nem az én akaratom, de teljesítenem kell anyám utolsó kérését.

Elkezdtem pakolni. Nem raktam el túl sok ruhát csak a kedvenceimet. Pár farmert, pólót és tornacipőt. Ezeket viselem általában.

Most indulok felhívni Charliet(apámat), félek a reakciójától, még az is lehet, hogy örömében elájul.

-Na jó, fel a fejjel Bella menni fog!! – ó már magamban beszélek… A bedilizés első jelei. Lehet, hogy jót fog tenni nekem ez a kis „kiruccanás”. Na most már tényleg hívnom kell Charliet.

-Halló, Tessék!- mondta apám , persze még semmit nem sejt abból, hogy vajon ki hívja…

-Szia Apu, itt Bella!

-Bella, Bella!! Hogy vagy? Mi van veletek?- jellemző…Akartam volna mondani, de hát meglehet érteni, újra hallja a lánya hangját.

-Figyelj Apu, szerintem ülj le. -hatásszünet- Oké. Anyu elment. Hagyott nekem egy levelet amiben leírja, hogy muszáj kikapcsolnia egy kicsit és azt kéri, hogy addig menjek hozzád, és hát én is szívesen meglátogatnálak. –na jó Forksot kihagynám, de ezt apámnak mégsem mondhatom, a Mike-os dolgot kihagytam, bár lehet, hogy meg kellett volna említenem, de nem akartam elkeseríteni Charliet.

-Jesszus Bella ez nagyon jó! Nem mintha örülnék annak, hogy anyád ilyen állapotban van, de annak nagyon is, hogy el jössz hozzám!

-Hát ennek örülök! Már össze csomagoltam, felülök a legközelebb induló repülőre és megyek hozzád Apu! Ki tudnál értem jönni a repülőtérre?

-Persze. Akkor találkozunk. –apám nem az a beszélgetős típus, szeret mindent hamar lerendezni, de én ezt nem bántam.

-Rendben. Köszönöm. Szia!

-Ez természetes! Várlak! Szia!

Na jó ez letudva. Már csak a találkozáson kell túlesnünk. Örülök, hogy találkozhatok apámmal, de azért félek egy kicsit. Nagyon régen találkoztunk.

Már a repülőn ülök. Szerencsére hamar indult a járat, ezért fel is tudtam szállni. Nagyon fáradt vagyok, alszom egyet, az út úgy is hosszú lesz.

Mire felébredtem már Forksban voltam. Nem is olyan rossz. Világos van, és pont nem esik az eső. Ennek örültem. Amikor leszálltam Charlie már a reptéren várt.