Direful day

3.fejezet: Jelek! 

3.Fejezet

(Bella szemszöge)

Ma éjjel megint az ismeretlen fiúval álmodtam. Ki lehet ő? És miért álmodom vele? Jesszus! Már ennyi az idő?! Megint késésben vagyok...Hát igen, ez rám vall.....Indulnom kell. Amikor odaértem az iskolába sehol sem találtam Melissát. Így hát elindultam egyedül. Az első órám biológia. Amikor beléptem a terembe azt hittem menten elájulok. Ott volt. Ő az. Az ismeretlen aranybarna szemű fiú. És pont mellette van szabad hely. Azt hiszem muszáj lesz oda ülnöm. Még maradt egy kis időnk óra előtt,mert tanári megbeszélés volt. A fiú kedvesen szólított meg.

- Szia! Én Edward vagyok! Edward Cullen! A hölgyet hogy hívják? - tette hozzá nevetve.

- Óh Jó napot Uram! Én Bella vagyok! Bella Swan! - egy pillanatra megakadtam, majdnem azt mondtam, hogy Cullen. Áhh biztosan csak fáradt vagyok.

- Azt hiszem maradhatunk a tegeződésnél.

- Hát nem is tudom, mit mondjak ennek a James Bondos figurának.....Na jó legyen. - nevettünk még egy sort, de aztán megjött a tanár, ezért abba kellett hagynunk a beszélgetést.

Az órának hamar vége lett.

- Iskola után meghívhatlak egy ebédre? Vagy uzsonnára? Vagy legyen inkább vacsora?

- Köszönöm a meghívást! Azt hiszem a vacsira szavazok!

(este)

Azt hiszem egy kicsit máshogy alakult az esti program. Épp a sürgősségin fekszem, Edward pedig kint várja a fejleményeket, persze Charlieval karöltve. Sosem voltam 5-ös tesiből. Ezt már itt az 1. órán Forksban is megmutattam. Kötelet másztunk,és két kötél volt. Persze, hogy én a rosszra másztam amit már csak egy hajszál tartott. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Pengeélen táncolt az életem amikor elszakadt a kötél, de Edward megmentette az életem. Még időben elkapott, de nem értem hogyan. A tornaterem másik felében állt és ráadásul nagy erővel zuhantam a karjaiba. Hogy bírhatott el? Ezt később még meg kell beszélnem vele. Most is beszélgethetnénk...Ha épp egy étteremben ülnénk és gombás raviolit ennénk. De nem,én megint elszúrtam.
Végre bejött.
Most beszélhetek vele.

- Szia! Ne haragudj, hogy elszúrtam az estét!- bociszemekkel néztem rá.

- Helló! Hogy vagy? Elszúrni? Dehogy. Ezt így írták meg odafent. -ekkor megajándékozott egy féloldalas mosollyal
 . Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz a kedvenc mosolyom. Ennek nem lehet ellenállni.

- Hogy csináltad? - rögtön rátértem a lényegre.

- Figyelj, Bella. Ez neked most sok lenne. Pihenned kell. Halasszuk el holnapra a vacsit és mindent elmagyarázok.

- Rendben, de akkor már tényleg nem kapsz haladékot....
- Akkor ezt megbeszéltük. Azt hiszem megérkezett Charlie bácsi.
- Remek, de szerintem nem díjazná,ha bácsinak szólítanád. -elképzeltem apám fejét ahogy ezt meghallja...elég érdekes arcot vág a képzeletemben.
- Hogy vagy Bella? - mondta aggódva az emlegetett szamár.
- Nincsen, semmi bajom. És ezt Edwardnak köszönhetem. Ő mentett meg. Nélküle lehet, hogy már nem itt feküdnék....
- Na-na. Ilyenre még ne is gondoljunk. Edward köszönöm, hogy megmentetted a lányom életét.
- Ez tényleg természetes, Uram. -mégsem hallgatott rám, de ez egy fokkal jobb,mint a bácsi.
- Csak simán Charlie! - mondta színlelt feldúltsággal az apám.
- Rendben, csak simán Charlie. - nevettünk. Bejött hozzánk egy nővér, ezzel megszakítva a "családi idillt". Mit is beszélek? Családi idill? Hisz Edwardot még csak 1 napja ismerem. És Charlieval se régebben ismertük meg egymást,úgy igazán.... A nővér azt mondta hazamehetek és a kezembe nyomta a zárójelentést.
Hamar hazaértünk. Edwarddal kedvesen váltunk el egymástól, aztán külön utakra tértünk.