4.Fejezet- A vacsora

4.Fejezet








A vacsora


(Edward szemszöge)

Elhívtam Bellát vacsorázni. Nem tudtam melyik éttermet válasszam, ezért Alice segítségét kértem, aki lelkesen ajánlgatta a jobbnál jobb helyeket. Tegnap nem értem mi volt velem. Amikor megláttam, ahogy zuhan le rohanni kezdtem, azt sem tudtam, hogy emberi tempóban közlekedtem -e. Csak az lebegett előttem, hogy meg kell mentenem ezt a lányt. Mikor először találkoztunk, olyan érzés fogott el amit még sosem éreztem ezelőtt. Mintha pillangók repkednének a gyomromban. A szívem a torkomba ugrott amikor hozzám ért. Körülöttem minden felpezsdült, mikor belépett a terembe. Azóta mindig rá gondolok. Mi lehet ez? Talán a szerelem? Ha igen, akkor azt hiszem ezentúl hiszek az első látásra szerelemben. De hisz én még sosem voltam szerelmes. És most sem lehetek. Tönkre tenném egy lány életét. És, mit mondjak neki? Hogy futottam olyan gyorsan és hogy bírtam el? Talán ne menjek el? Azzal csak megbántanám. Nem tudom mit tegyek. Soha se voltam még ilyen helyzetbe. Azt hiszem ezt meg kell beszélnem Esmevel. Ő tud nekem segíteni. Eddig bármivel fordultam hozzá, mindig segített. Nem gondolom, hogy cserben hagyna.
- Esme! -kiabáltam neki, mielőtt kiért az ajtón.- Ráérnél egy kicsit?
- Persze, Drágám! Miben  segíthetek? - kérdezte kíváncsian.
- Hát, tudod... Van egy lány. Tudod, Bella, akit megmentettem tegnap.
- Á, igen tudom ki ő. Nagyon szép lány, de nem gondolod, hogy kicsit koraiak az érzelmeid?
- Elhívtam vacsorázni. Feltűnt neki, hogy túl gyors vagyok és erős. Kérdőre vont. Mit tegyek? Azt hiszem első látásra beleszerettem.
- Nagyon örülök, hogy végre találkoztál valakivel, aki ilyesmit vált ki belőled. Egyenlőre semmiképpen, ne mond el neki az igazságot. Nem tudhat róla, addig amíg nem ismer eléggé.
- Nem mondom el. Köszönöm a segítséget Esme. Nem tudod hol van Alice? - Esme, önbizalmat adott nekem. És ez sokat segített ebben a helyzetben.. Nem voltam biztos az érzelmeimben. Még mindig nem, de tudom, hogy meg tudom csinálni. Megkeresem Alice-t és megkérem, hogy segítsen ruhát választani.

(a vacsora)
(Bella szemszöge)
Szerencsére minden rendben és már itt ülünk az étteremben. Ahogy elképzeltem: gombás raviolit eszünk és beszélgetünk. Jobban mondva csak én eszem mert Edward nem éhes. Elég furcsa, el hív vacsorázni és nem eszik, ja és persze az összes pincérnő odavan érte. Nem csodálom. Én is oda lennék érte, ha...Én oda vagyok érte. Azt hiszem eleget beszélgettünk már és megkérdezhetem, hogy mi volt az a múltkor.
- Edward! - kezdtem el mondandóm- Megegyeztünk valamiben.
- Miben is? Csak nem abban, hogy iszol még egy colát? -na, jó ennyi vicc elég is volt,rátérhetne a lényegre.
- Engem tényleg érdekel. És nem kérek colát. Megígérted, hogy elmondod hogy csináltad.
- Mit is?
- Tudod te azt nagyon jól. Azt hogy, hogy mentettél meg.
- Tudod Bella ez egy hosszú történet.
- Ráérek - mondtam türelmetlenül.
- Na jó! - ekkor beállított egy meseszép lány és kiáltozni kezdett:
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - nyugi Bella. ez csak egy lány. Edwardnak nincs barátnője. Vagy mégis? Ez nem lehet akkor nem hívott volna el. Lehet, hogy én csak egy játék vagyok számára? Amíg ez a lány nem volt én is jó voltam, most pedig bedob a sufniba? Aztán elővesz, ha kellek neki?
- Óh Tánya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? - Neee! Miért utálnak engem odafent? Ráadásul már közel voltam a célomhoz, majdnem sikerült kiderítenem, hogy, hogy mondott nemet Edward a fizika alapvetó bizonyított tényeinek.
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tánya a család egy barátja. - aha, persze. A család barátja...- Tanya, ő Bella. - Rólam semmit nem mond?
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Ez sem egy kertelős csajszi.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondta, kihangsúlyozva Edward. Ez jól esett. Küldtem, felé egy sejtető mosolyt. Amiből valószínűleg kiderítette, hogy számomra sem közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, tudtam, tudtam. - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - És tényleg megcsókolta. Ez nekem sok! Edward pedig visszacsókolt, szenvedélyesen temetkeztek egymás ajkaiba. Mintha én itt sem lennék. Hogy teheti ezt?
- A család barátja mi? - A szemeim megteltek könnyel. Azt hittem lehet közös jövőnk. Ez a lány mindent elrontott. Számomra egy senki. Edward nagyon megbántott. Nem tudtam mit tenni. Meg akartam halni. Véget akartam vetni a szánalmas életemnek. Nem akarok élni. Mit ér az életem? Az anyám egy nőimádó vérfarkas karjaiban találta meg a boldogságot. Mellesleg muszáj boldognak lennie. Nem törődnek az érzelmeivel. A barátaimmal már úgysem találkozhatok. Melissa hiányozna, de vele is csak ismerkedtem. Még nem kötnek minket egymáshoz szoros szálak. A fiúk? Most, hogy végre találtam egy rendes fiút, őt is elvesztettem. Ráadásul ő nem akar engem. Az egyedüli ember aki hiányozna az Charlie lenne.Csak egy embernek hiányoznék, az apámnak. Nincs értelme az életemnek. Még utoljára visszanéztem és a szörnyű kép tárult elém. Még mindig egymás karjaiban voltak.