Direful day

5.Fejezet                                      







A vacsora
(Edward szemszöge)

"Úristen, teljesen odavagyok ezért a srácért. Nézd ott az aranybarna hajú. Elolvadok..." 
Egy lány gondolatai szinte üvöltöttek felém az étteremben. Megszoktam már az ilyen gondolatokat. Na, jó , ez egy kicsit nagyképűnek tűnhetett.
Bella ismét kérdezősködni kezdett. Fogalmam sem volt mit mondjak neki. Hirtelen egy ismerős vámpír szaga csapta meg az orrom. Ez Tanya. Mit kereshet itt? Remélem nem ront el semmit. Már be is lépett és mellettünk termett.
- Edward! Edward! Én úgy örülök, hogy látlak! Már olyan rég találkoztunk! Jobban nézel ki mint valaha! - Ez nem lehet. Tanya a Denali klánból való. Világ életében(ami elég hosszú) belém volt esve. Szép lány, de én nem érzek iránta semmit.
 -Óh Tanya! Örvendek! Hogy van a családod? - Na ne. Be sem mutat. - Muszáj volt illedelmesnek lennem, nem ronthattam el az image-m.
- Jól vagyunk köszönöm a többiek nevében is. Ki ez a lány? Mit keres itt? Ilyen hamar túl léptél rajtam? -Mi az hogy túlléptem? Együtt sem voltunk. 
- Ne haragudjatok! Bella, ő Tanya a család egy barátja.  Tanya, ő Bella.
- Szia Bella! Na és van valami köztetek? - Tudtam, hogy nem kertel, na de ez egy kicsit túlzás.
- Szia! Nem, nincs. Csak barátok vagyunk.
- Egyenlőre! - mondtam, kihangsúlyozva. Bella egy mosolyt küldött felém, valószínű, hogy számára sem vagyok közömbös.
- Edy! Edy! Nem szép dolog! Így elhanyagolni szegény ex barátnődet. - Tudtam, hogy tenni fog valamit. Miért? - Azért egy csókért még nem haragszik meg senki ugye? Hisz még úgy sem rombolok szét egy felépített várat sem. - Tanya hirtelen megcsókolt. Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam mit tegyek. Csak ültem. Semmit nem tettem. Biztosan nagyon megbántottam Bellát. Nagyon dühös voltam Tanyára és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam az életem szétbombázásáért. Rohantam Belláék házához. Charlie nyitott ajtót. 
- Jó Napot Uram! - Próbáltam nyugodtnak látszani. 
- Edward! Mit tettél a lányommal? - Nagyon dühösnek látszott. 
- Hol van Bella? 
- Hagyott egy levelet, ha most nem találod meg akkor egy életre elástad magad a szememben. -Meg kellett találnom. 
- Kérem adja oda. Hadd olvassam el. 

Szeretlek Apu! Véget akarok vetni az életemnek. Kérlek, ne haragudj rám. A víz hullámai közé vetem magam, a szürke sziklák bűvöletében. Szeretlek! És Edwardot is SzereTTEM. 

- Mit tettél vele? -Minden szót kihangsúlyozott.
- Tudom hol van. Utána kell mennem. -Charlie nagyon feldúlt volt. - Kérem hívja fel az apámat.
- Rendben.
- Köszönöm. -Ezzel elindultam. Volna....
- Várj! Ha a lányomnak valami baja esik, Miattad! Akkor véged. Csak, hogy tudd van pisztolyom! - Nem hiszem, hogy ártana nekem...
- Megtalálom.
Elindultam a sziklák felé.  Tudtam, hogy ott van. A leveléből rájöttem. Csak ott lehet. Hamar odaértem.
- Bella, ne tedd! -Kiáltottam neki.
- Miért? Hisz nem jelentek neked semmit. Ott van a te "család barátja, csókolgatós Tanyad". Mentsd meg őt.
- Én nem szeretem Tanya-t. De téged igen. Szeretlek Isabella Swan! Tudom, hogy ez most nem jelent neked sokat, de én megpofoztam Tanya-t. Abban a pillanatban mikor megcsókolt, teljesen ledöbbentem. Nem tudtam mit tenni. Kérlek, ne haragudj! SZERETLEK! - Felé indultam .
-Ne közelíts! Különben leugrok. - Egy kisírt szemű gyönyörű lány nézett vissza rám. Szemei olyanok voltam, mint egy bárányé. Az enyémek, pedig mint egy oroszláné. Aki mindenre el szánt....

Sorry, hogy ilyen rövid lett..=( És a függő végért is!! A jövőhéten megpróbálok két fejit hozni!!