=(

Sajnos egy jelentkező volt csak a versenyre ezért, értelem szerűen nem indul el! Sajnálom.....

Figyeleemm!!!!!!

Sziasztok!

Gondoltam megpróbálom felpezsdíteni egy kicsit az életet, itt a blogon. Ezért hirdetek egy pályázatot. Nem sok kikötésem van vele kapcsolatban.
- Jelentkezési határidő:2010.június 31.
- A történet leadási határideje: 2010.július 15.
- Twilight alapú legyen.
- A cím: Life with You ( Élet, Veled)
- Legyen Word-ben legalább 2 oldal
És a legfontosabb: - Érezztétek jól magatokat!! =)
Kérlek, titeket, hogy e-mailban jelentkezzetek. ( twilight31@freemail.hu)Küldjétek el a blogotok címét is, ha van. Köszi.
 Az első helyezett ajándéka, meglepetés. Mindenkit meg fogok valamivel jutalmazni, hiszen már az is nyertes, aki megpróbálta.
Köszii
Puszi
Enii =)

8. Fejezet





Mivel, sok biztatást kaptam, úgy döntöttem, hogy felrakom a 8.fejezetet. Nagyon- nagyon szépen köszönöm és most is szeretném elmondani, hogy tényleg sokat jelentett nekem az, hogy tudom, valaki érdeklődik a blog iránt. Majd lesz egy kis meglepetésem is. Nem a fejezetben, de most, hogy itt a nyár, mindenkinek több ideje van... Na, ezt majd egy másik bejegyzésben. Itt a fejezet:






(Bella szemszöge) 


Hát persze, hogy nem Volterrába jutottam, hanem egyenesen Emmett Cullen ágyába. Amint kinyitottam a szemem, elég furcsa látvány fogadott, ahogy az említett személy és kedvese, Rosalie furcsa testhelyzetben álltak. Illetve ruha is fogytán volt rajtuk. Ha még ember lennék, akkor már biztos rákvörös színben pompáznék...
- Úristen, kérlek ne haragudjatok. - Csak ennyit tudtam kinyögni és lemerevedtem, csak ültem ott az ágyon.
- Semmi baj, tényleg nem zavarnál, de kellene az ágy. Arrébb csusszannál egy kicsit? - Rosalie kínos pillantásokat vetett rám, miközben próbálta eltakarni magát egy dísz párnával, ami épp a keze közé került.
Hirtelen arra gondoltam bárcsak ne lennék itt és mire feleszméltem, már egy bevásárló központ közepén álltam.
Emberek. Szívek dobogása. Az erekben a vér csorgása. Csábító. Most bármit megadnék érte. Vér. Halál. Vágy. Ellenállhatatlan. 
VÉR.
Nem. Nem tehetem meg. Meg kell állnom. A Cullen villában akarok lenni. 
Megszűnt. Eltűnt a vágy, az emberek vére iránt. Minden megszűnt létezni. Csak álltam és bámultam magam elé. Nem tudtam, hogy mit kell tennem. Teljesen össze voltam zavarodva. Aztán semmit nem éreztem.


(3 nap múlva)

- Hol van Edward? Mi történt vele? - Riadtam fel és velem együtt valamennyi Cullen is.
- Bella! Hogy vagy? - Előbújt az orvos, a család főből, Carlisleból.
- Hol van Edward? - Hangsúlyoztam kérdésem, most már erőteljesebben.
- Még mindig Volterrában. Kezdek félni. Délután az összes ember a központban lesz. Ott akarja felfedni magát. - Mondta aggódva Alice.
- Akkor... - Kezdtem mondani, de megakadtam. - Edward itt hagyott engem. Valószínűleg nem szeret. Akkor én miért tegyek neki szívességet?
- Bella, mi történt veled? - Kérdezte Esme.
- Velem, semmi. Edward hagyott itt. Ezek szerint nincs rám szüksége.
- Kérlek, nagyon- nagyon szépen, Bella mentsd meg őt! Egyedül Te vagy rá képes.  Én láttalak titeket. Ahogy kézen fogva sétáltok,közben pedig szerelmes pillantásokat vettek egymásra. Ezt nem teheted. Nem tudom miért ment el. - Alice boci szemeket meresztett rám, hogy sikerüljön biztatnia. Egy pillanatra meginogtam. Most vajon mit kellene tennem?
- Edy fiú nagy az ön marcangolásban, több, mint valószínű, hogy ezért ment el. - Mondta Emmett. Szerencsére nem említette meg az előbb történt kínos incidenst. - Jah, igen. Bella engem tényleg nem zavartál. - Na, ne. Elszóltam magam...Rosalie még mindig, úgy néz rám, mint egy gyilkolni készülő pszichopata. Na jó, azért ez egy kicsit túlzás volt. Gondolat menetemből, a sikoltozó Alice ébresztett fel.
- Úristen! Úristen!! Edward meggondolta magát, vagy inkább meggondoltatták és 
10,
9,
8, 
7, 
6, 
5, 
4,
3, 
2, 
1belép  az ajtón! - A kis jövőbe látónk, rögtön a karjaiba ugrott, de Ed, nem volt boldog. Mint valami mutáns indult fel a szobájába. Én pedig, mintha a tudat alattimból jött volna, utána mentem, hogy miért,azt nem tudom. Felértünk a szobájába. Ő csak állt, én pedig elővettem a keményebb énemet.
- Edward Cullen ülj le és figyelj rám! - Teljesítette, amit mondtam és csak bámult rám.
- Na, jó! Ennyi! Hogy tudsz így élni? Miért okolod mindig mindenért önmagad? Én jól érzem magam így, hogy vámpír lettem. Nagyon örülök neki. - Akart volna közbe szólni, de nem engedtem.- Miért mentél el? Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Ha most nem jöttél, volna vissza, akkor valószínűleg elmentem volna érted. Egy ideig meginogtam, hiszen, nem volt rám szükséged, akkor miért menjek, de aztán meggyőztek. És tudod mit? Hiszek az első látásra szerelembe. És nagyon sok dolgot utálok benned, de a legjobban azt , hogy még így is szeretlek.- Összeomlottam, Edwardba pedig úgy tűnt visszatért az élet.
Elnyomott a csend. Egyikünk sem szólalt meg. Csak ültünk egymás mellett. Aztán egyszer csak őrületes szomjúság csapott meg. 
- Azt hiszem, eljött az első vadászat ideje.– Mondtam, kicsit riadtan.

- Rendben. Kivel szeretnél menni? Gondolom nem velem. – Szomorúan nézett a szemembe.

- Akkor rosszul gondolod. Csak is veled akarok elmenni. Indulhatunk?

- Ennek örülök. Szerintem egy kicsit megfelelőbb öltözetre lenne szükséged. – Lehet, hogy igaza volt, mert most egy rózsaszín pizsama volt rajtam. Nem tudom, hogy került rám. Eddig szinte fel sem tűnt. Azt sem értem, hogy miért kellett rám? Hiszem nem is alszom. Ehhez biztos, hogy köze van Emmettnek. Ezért majd később megkapja a méltó büntetését. – Felhívom Alice-t. Biztosan szívesen segít majd neked, hogy kiismerd magad.

- Köszönöm.

- Szia Csajszi! Hallom megszomjaztál egy kicsit. Gyere menjünk át a másik szobába, ahonnan a gardrób is nyílik. – Mondta boldogan az izgága húgom. Furcsa volt kimondani. Majd biztos megszokom. Rászánhatok egy örökké valóságot. Mosolyogni kezdtem, majd elindultam a bizonyos másik szoba irányába...

Komolyan elgondolkoztam, hogy folytassam e a történetet. Mivel nem kapok komikat, ebből arra következtetek, hogy senki nem olvassa a blogom. Ha még is akad még ilyen ember, azt nagyon-nagyon szépen megkérem, hogy írjon kommentárt. Nektek csak pár perc az életetekből, de nekem nagyon sokat jelent az, hogy tudom, valaki érdeklődik a történetem iránt. Ezért mindenkit, aki akarja, hogy folytassam, megkérek, hogy írjatok, vagy adjatok valami életjelet magatok felől. Nekem tényleg sokat jelent. Ha ezentól is minden így marad akkor, bezárom a blogot. És bocsi, hogy ilyenekkel rabolom az időtöket :$
Pusszi
Eni

7. Fejezet

Bocsi, hogy rövid lett! =( 

Ebben a fejezetben, Nana segített nekem. Reméljük tetszik majd. =) Puszii

( Alice szemszöge)

NEE! Edward ne! Szörnyű képet láttam magam előtt. Csak kép kockák, de össze lehet őket rakni! Edward, kérlek ne tedd! Nem lehet!

- Alice, drágám! Mi a baj? Nyugodj meg! Mit láttál? - Kérdezte aggódva a férjem, Jasper, de én nem tudtam megszólalni! Csak a nyakába borultam! Nem tudom, meddig lehettünk így, de sokat jelentett nekem.

Megjött Carlisle. És megláttam! A lány, a látomásban. Bella, az! Edward megtette! Nem tudott ellenállni! Milyen lelkes volt. Tanya! Ő rontott el mindent!

- Alice, elmeséled nekünk is, hogy mit láttál? - Kérdezte az apám, Carlisle, miután elmondta, hogy Edward itthon volt, segített ellátni Bellát és felment a szobájába. Utána írta a levelet, amit már a többiek is láttak. Tudták, hogy elment. Azt viszont, csak én tudtam, hogy mi is történt valójában!

- Itt van a Denali klán! Legalábbis Tanya! Az a *** megcsókolta Edwardot! Bella már nem látta, amikor megpofozta, őt Edward. Utána már csak annyit látok, hogy Bella a sziklák szélén áll, leugrik és az egyik pillanatban ott terem Edward. Nem élné túl, senki, azt, hogy leugrik a sziklákról, a lány kezét, végig karcolták a sziklák és egy helyen vérezni kezdett! Ezután már csak az elhatározást, látom, hogy Edward Volterrába megy. Összekuszálódott kockák. Mintha nem tudná mit tegyen. Csak megy a Volvojával és egyszer csak megáll, aztán elindul, egy jó ideje már csak ennyit látok. - nem bírtam tovább beszélni.

- Letépem Tanya fejét, az egyszer biztos! Senki nem teheti ezt az én bátyámmal és már ezt a csajt is kezdem kedvelni, jó tudom még nem is találkoztunk, de aki leugrik egy szikláról biztos jó fej lehet. - Hát, persze. Emmett... Rosalietól, rögtön kapott is egy nagy taslit.

Nagy meglepetés ért mindenkit, amikor Bella egyszer csak megszólalt a hátam mögött. 

- Mit tettetek velem? Miért látok ilyen jól? Miért javultak meg az érzékszerveim? Hogy kerültem a szobából a nappaliba, amikor csak arra gondoltam, hogy itt akarok lenni? Ti miért nem láttatok engem? Kik vagytok? És hol van Edward? - Mindenki teljesen ledöbbent. Egyedül Esme tudott megszólalni. Én sem értettem, de ő kezdett el magyarázatot keresni minderre.

- Bella, én Esme Cullen vagyok. Ők pedig itt a családom: Carlisle, a férjem és a fogadott gyermekeink: Alice, Jasper, Rosalie és Emmett. Illetve Edward, aki sajnos most nincs velünk. - Ezzel nem bírta tovább és könnyek nélkül kezdett zokogni, majd Carlisle védelmező karjai közé bújt.

-Valószínüleg miattad, Bella. Nem akarlak megbántani, de tudnod kell az igazságot. - Mondta, Rosalie, tőle szokatlanul félénk, de mégis kedves hangon. Apánk folytatta a magyarázkodást.

- Tudjuk, hogy rájöttél, van egy titkunk. Most elmondom neked, mi vámpírok vagyunk és most már, te is. Ezért ilyen jók az érzékszerveid. Gyorsabban tudsz majd futni is, ez a vadászatnál nagy hasznodra válik majd. - Mondta volna tovább, de Bella közbe vágott.

- Szóval vámpír lettem. Ezt értem, és ráadásul tetszik is, de vadászni? Miért?

- Mi úgynevezett vegetáriánus vámpírok vagyunk, állat vérrel táplálkozunk. A nomádok, pedig embereket ölnek. Van még valami, amiről tudnod kell. Örökké élünk. Persze meghalhatunk, akár saját akaratunkból is. Edward is ezt akarja tenni. Amit nem hagyhatunk. Vannak különleges képességű vámpírok, ő például gondolat olvasó, Alice a jövőbe lát, Jasper pedig képes befolyásolni az érzelmeket. Ahogy eddig rájöttem, a te képességed a teleportálás és valószínűleg láthatatlan is tudsz lenni. 

- Nagyszerű, akkor meg menthetem Edwardot. Amit én rontottam el azt nekem is kell rendbe hoznom. 

- Belluska, te miért akarod megmenteni az ön marcangolásból ötös tesókámat? - Igen, Emmett. Ezt most tényleg jó kérdés volt.

- Hallottam, mikor Alice azt mondta, megpofozta azt a Tanyát...Nagyon rosszul érzem magam amiatt amit tettem. - Lehajtotta a fejét és csak várt a válaszra. 

- Értem, de miért csak neked van ilyen jó képességed? Én is örülnék neki. Megnéznék egy pár dolgot. Hehe.- Röhögött Emmett. El tudom képzelni miket...

( Bella szemszöge) 

Ez az egész nagyon furcsán érintett és még nagyon sokat kell beszélgetnem erről a Cullen családdal, de egyenlőre van egy ennél sokkal fontosabb dolgom. Meg kell mentenem Edwardot. 

- Bella, gyere kérlek! Így nem engedhetlek el. Előbb gyakorolnod kell a teleportálást. Most vagyunk az irodámban. A konyhába kellene eljutnod. 

- Rendben megpróbálom.- Nagyon erősen koncentráltam, mert minél előbb Volterrába kellett jutnom, Edwardhoz. Nem hagyhatom, hogy meghaljon. Konyha, konyha, konyha, a konyhában akarok lenni. Mire kinyitottam a szemem, már ott voltam. Carlisle is lesietett. Tanácsokkal látott el, majd elengedett. Ő is tudta, hogy nincs időnk. Becsuktam a szemem és Volterrára gondoltam...

6.Fejezet- Végzetes nap!



Az a végzetes nap.....




(Edward szemszöge)
Legalább 100 lehetőség futott végig az agyamon, villám sebességgel.
Mit tegyek? Fussak oda egy szempillantás alatt, hátha még el kaphatom? És ha leugrik? Közelítsek lassan? Mi van ha megijesztem? Mit tegyek? Nincs több időm.
- Bella, Bella! Kérlek ne tedd!- De már késő volt. Leugrott. Nem tudtam megmenteni. Utána ugrottam és próbáltam elkapni. Sikerült! Talán megmenthetem.
NEEE! Bella vérzik. Talán a sziklák... Mit tegyek. Ha elengedem nincs esélye, de ha fogom...Nem volt időm végig gondolni. Őrületes sebességgel zuhantunk a tengerbe. Nekem nincs szükségem levegőre. Bellát talán időben a felszínre tudom hozni. Még megmenthetem.
Kivittem szerelmemet a partra. Ellenállhatatlan volt, ahogy csörgedezett ereiben a vér és egy ponton kibuggyant bőre alól. Akárcsak egy szökőkút. Nagyon vért vesztett. Én pedig küzködtem a méreggel a torkomban. Nem bírom. Meg kell tennem. Nem bírom. Egy csókot nyomtam az arcára és tettem amit az ösztöneim súgtak. Vére illata csábító volt, íze pedig akár a saját ínyem szerint kevert heroin. Ha nem állok le akkor meghal. Nem tehetem. Ellen kell állnom, de nem tudok. Ekkor érkezett meg Carlisle a nevelő apám. 
- Edward, te is tudod mi lesz, akkor ha nem tudod elengedni!- Nagy támasz számomra. Mindenben segít. - Edward, fiam. Tudom, hogy te szereted őt és nem akarod, hogy meghaljon. Hagyd abba!Kérlek! Belláért! Ne engedd, hogy meghaljon! - Megszűnt az vágy. Vége! Nem öltem meg! 
- -Köszönöm! - Nyakába borultam és könnyek nélkül kezdtem sírni. Vámpírrá változtattam a lányt, aki az életemben a legfontosabb! De ő nem szeret engem! Még inkább utálni fog, ha megtudja mit tettem vele! Én így nem tudok létezni! Véget kell vetnem létemnek! Elmegyek Volterra-ba! Csak úgy halhatok meg. Ha kiállok a tömeg előtt a napfényre! 
- Carlisle én így nem tudok élni! Elmegyek Volterra-ba! Felfedem magam! Meg kell tennem!
- Fiam, én tiszteletben tartom a döntésed, de ami történt az megtörtént. Nem léphetünk túl rajta könnyen! Nehéz lesz! Nem szabad ilyen könnyen feladni! Lehet, hogy Bellának tetszeni fog a vámpírlét. Az ellenkezője is előfordulhat. Az ösztöneid eluralkodtak rajtad. 
-Épp ez a baj! Egy veszélyes vadállat vagyok! 
- Nem, Edward, te nem vagy veszélyes, sem vadállat! Csábított a vére és nem tudtál ellenállni. Kérlek gyere velem haza és segíts ellátni Bellát! Vállalnod kell a felelőséget, utána pedig nem szólhatok bele abba, hogy mit csinálj!
- Tudom! 
Hazavittük Bellát. Miután segítettem ellátni Carlislenak felmentem a szomámba és csak feküdtem. Mit tegyek? Mi a helyes megoldás? Azt hiszem az lesz a legjobb ha felfedem magam. Nem akarok fájdalmat okozni senkinek a búcsúzkodással. Írok egy levelet és elmegyek. 
" Kérlek, ne haragudjatok! Szeretek mindenkit, de én nem tudok így "élni"! Majdnem megöltem, egy ártatlan lányt! Ha Carlisle nem lenne, akkor ő már nem lenne itt! Köszönöm, de nem maradhatok. Talán még hallatok felőlem, de nem ígérem. "

Ezt el kell, hogy olvassátok!!! XD

Ezt a történetet egy olyan lány írta aki se nem olvasta, se nem látta még az Alkonyatot. XD. És ez látszik is. Mivel nevét nem válalta ezért nem mondhatom el. Mivel mostanában nem tudtam fejit hozni, hoztam ezt, hogy tudjatok egy jót röhögni, ez nem a történethez kapcsolódik, de gondoltam feldobom egy kicsit a napotokat! XD Remélem sikerül!XD

Egy szép napon, New Yorkon túl egy Texasi kis kocsmában élt Bella és Alkonyat. Bella rossz kislány volt, megcsalta Alkonyatot, ezért ő hangyává változtatta. Egy vámpír volt, akinek igazi neve Edward. Bella hangya királynő lett és egy kis jó cselekedet jegyében vissza változhatott emberré. Nem költözött vissza Edward herceghez mert túlságosan félt tőle, ezért bérházba költözett. Edward addigra már kőművesként dolgozott, Bellának ez nagyon nem tetszett. Egyszer csak egy levelet kapott Magyarországról, hogy meglátogatja a rég nem látott testvére, Rubí, annak férje Echtor és Bella régi szerelme Alehandro illetve Maribell , aki Bella uncsitesója. Itt kezdődött a bonyodalom, ezt eddig nem tudhattátok, de Bella fülig szerelmes volt Alehandroba a sebész vámpírba. Ez kiderült miután egy éjszakán Bella és Alehandro a műtőben együtt megölték Edward édesanyját. Ezután Bella sínen volt, mint József Attila amikor meghalt. Az élete egyre jobb volt, Edward békén hagyta és összejött Analucyaval, magyar neve Nessie. Ő egy kiállhatatlan nőszemély volt, még a körülötte lévők sem bírták elviselni kegyetlen visító hangját. Persze Bellának nem tetszett ez az egész és megint elkezdett áskálódni. Lelökte az üveg hídról Analucyát.(Nem a Rubíból vettem szerk.) Megtanulta gazdasági órán az externáliák internalizálását. Leérettségizett. Ő lett Magyarország miniszterelnöke. Ennek mindenki nagyon örült, mert Bella egy elviselhetetlen önző dög volt, de mindenkit az ujjai köré csavart. Egyszer csak mindenki meghalt mert kitört a 3. világháború és újra megtörténtek a Csernobili események is. Itt a vége fuss el véle.